Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
990 Van egy másik kérdés, amiről nem lehet nem beszélnünk, annak ellenére egyébként, hogy viszonylag kicsi hiány, ez a gyógyszerkassza. Relatív értelemben a gyógyszerkassza ismételten lényegesen túllépte azt, amit terveztek, ennek részben az lehet az oka, hogy nem megfelelő módon tárgyalt ak a gyártókkal, napról napra hallani, hogy a gyógyszerfronton történt átalakítás sem a gyártók, sem a gyógyszerforgalmazók, sem a betegek érdekét nem szolgálta. Akkor tisztelettel kérdezem, mégis kinek jó? Akkor ez mire volt jó? Nyilván a 2007. évben, miu tán a 2006os kísérletezések nem jöttek be, egy új, drasztikus módszerhez folyamodtak. Ez pedig az, hogy a gyógyszerek állami támogatását, amelyet a társadalombiztosítás kasszája fizetett, lecsökkentették, és a betegek által fizetendő térítési díjat ezzel együtt jelentősen megemelték. Hiszen a gyógyszerek ára két részből tevődik össze, egy részét a társadalombiztosítás fizeti, más részét a betegek térítési díjban. Ebben igen jelentős emelkedés volt. Engedjék meg, hogy végezetül rátérjek arra, ami igazi arcu lcsapása volt a rendszerben dolgozóknak. 2006ban - még akkor az egészségügyi miniszter úr ült abban a bársonyszékben - a miniszter úr többször elmondta, amikor kérdeztük, hogy miután átalakítjuk a teljes biztosítási rendszerünket, mindenhonnan kivesszük a z Egészségbiztosítási Pénztárat, és felkészítjük a teljes joganyagot egy többbiztosítós üzleti modellre, akkor ezt mégis miért tesszük, hiszen azt mondják, azt állították a szocialista képviselők a kampányban is, a miniszter itt a székben azt mondta nekün k, hogy nem lesz többbiztosítós egészségügyi modell Magyarországon. Nem lesz többbiztosítós rendszer. Keressék vissza a parlamenti jegyzőkönyvet! Magam erről a helyről legalább tízszer megkérdeztem. Eleinte a miniszter úr, akkor még az államtitkár asszon y, később miniszter asszony válaszolta azt, hogy nem lesz. Ha tizenötször nem hazudták bele a szemembe, akkor egyszer sem! Pedig pontosan tudták, hogy lesz. Képviselőtársaim! Ez a baj! Mindenféle következmény nélkül, itt a Magyar Országgyűlés üléstermében arcul lehet hazudni egy képviselőt, egy egész parlamenti patkót és egy egész országot. Mindenféle következmény nélkül. És kérem szépen, most ott tartunk, hogy hosszas huzavona után meg bírtak egyezni arról, hogy a magyar társdalom által befizetett, adók mó djára beszedett, költségvetési pénzként megjelenő - mert a költségvetési törvény rendelkezik róla - társadalombiztosítási alapok pénzét hogyan fogják felosztani profitorientált biztosítótársaságok között. Ráadásul, ami a legarcpirítóbb volt, odahívták őket és megkérdezték: ugyan, mi kellene nektek ahhoz, hogy elfogadjátok tőlünk az évi 1500 milliárd forintot? Államtitkár Úr! Másfél százalékos működési költséggel működik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Egy tény. (19.50) Ha ma pénzügyi befektetést te sz valaki, mondjuk, hosszú lejáratú állampapírkötvénybe fektet, akkor hány százalékos kamatot érhet el? 810? Ott, a körül. Ki az az üzleti befektető, aki ennél kisebb profitért behozza ebbe a rendszerbe a pénzét úgy, hogy másfél százalékos működési költsé gből kell neki megélni? A nemzetközi tapasztalatok egyértelműek: a működési költség 10 százalék környékén van, és minimum 10 százalékos profitrátát várnak el. 1500 milliárd, szorozza meg 0,2vel, államtitkár úr, rá fog jönni, évi 300 milliárd forint megy k i a rendszerből. De lehet, hogy nem lesz ilyen nagy, lehet, hogy csak évi 150 milliárd lesz. De ez mire jó? Kinek jó ez? A magyar embereknek jó? Nem. Fölhatalmazták erre ezt a kormányt és ezt a parlamenti többséget? Nem. A kampányban tagadták. Most viszont arra készülnek, hogy az egyik legnagyobb meglevő alapot magánkézre játsszák. Megálljt kéne parancsolni. Megálljt kéne parancsolni, és ehhez szükség van a Szocialista Pártban ülő képviselőkre. Ez ugyanis ma egy sorskérdése Magyarországnak. És meg kellene á llítani azt az egyre mélyülő szociális válságot, amibe az intézkedéseik sorozata vitte bele az országot. A 2006. évi költségvetéssel indult, és ez folytatódik, és jól láthatóan egyre nagyobb a magyar társadalomban a leszakadók száma, most körülbelül másfél millióan lehetnek, akik a reménytelen mélyszegénységben élnek, de ha önök ezt így folytatják
