Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár:
979 emlékszem, és nyilván a hiányoknak a fedezése, fedezete részben időnként bizony e bből a tbköltségből történt. Még egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működési költségének aránya 1,5 százaléka annak az összegnek, amivel gazdálkodik. Ez elég nagy pénz persze, ha az egész pénzt nézzük, de alapjában véve a biztosító minimális összeget fordít a saját működésére. Ha végiggondoljuk - és ma ott vagyunk, hogy többbiztosítós modell indul el , tessék nekem mondani, az 1,5 százalékos működési költségnek megfelelő összegért fog a többi biztosít ó is dolgozni? Tehát ha összeadjuk a pénzt, akkor ez az 1,5 százalékos költség elegendő lesze a biztosítók működésére? Egyszerű a párhuzam, és messzemenően nem ilyen léptékű. A Mentőszolgálat a következőt csinálta: mentés, betegszállítás. Úgy hívták ezt a rendszert: mentő, betegszállító rendszer. Magyarul, a nagyon drága, sürgősségi ellátást végző autók kevesen voltak, és sok betegszállítást végző autó volt, ami olyan színvonalú volt, hogy bármikor bevonható volt a sürgősségi ellátásba. Ennek a két felada tnak a pénzügyi különválasztása - ami nagyon fontos, nem a szervezet különválasztása, pénzügyi különválasztása - az 1990es évek elején megtörtént. Az egyik részt, a mentést a költségvetés finanszírozta, ez az egész összegnek 7576 százaléka volt, és utána a másik részt teljesítményarányosan pedig az OEP finanszírozta. Később technikai dolog volt, hogy az egész pénzjuttatás az OEPen keresztül történik. Mi történt? A tavalyi évben azt mondták, hogy a Mentőszolgálat költségvetési hiányát úgy próbá ljuk megoldani, hogy a betegszállítást leválasztjuk. Elküldjük a dolgozók 10 százalékát, és a betegszállítást mint bevételt hozó tevékenységet, befejezi a szolgálat. Volt egy egészségügyi bizottsági ülés, ahol megkérdeztem a kormánybiztos urat, aki ezt a f olyamatot vezényelte, hogy tessék mondani, adott pénzből ez a jelenlegi országos mentőszolgálati modell a leghatékonyabb rendszer, drágább lesz, ha különválasztjuk a mentést és a betegszállítást. Azt mondta, hogy nem az a cél, hogy olcsóbb legyen, hanem az a cél, hogy jobb legyen. Való igaz, ha az a cél, hogy jobb legyen, válasszuk külön! Ugyanezt akarjuk tenni a többbiztosítós rendszerrel? Ma, amikor nincs pénzünk, szegények vagyunk? A többbiztosítós rendszer messzemenően drágább lesz. Mi lesz akkor a jö vő esztendei zárszámadással vagy a 2009es zárszámadással? Vagy remélem, hogy ez a kérdés már ott föl sem merül úgy, hogy ez történt, és ennyivel lett drágább. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak. TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Puskás Képviselő Úr! A többbiztosítós modellel kapcsolatos kérdéseket lesz lehetőség néhány héten be lül a parlamentben megvitatni, de legalább meg kellene várni azt, hogy a kormány benyújtsa a javaslatát, mielőtt a kritikáit megfogalmazza. Volt viszont sok olyan érdekes és lényeges eleme a hozzászólásának, amelyre szeretnék a két perc adta lehetőségek kö zött reagálni. Az a 114 százalékos növekedés, pontosabban 14 százalékos növekedés 2003 és 2006 között, amelyet ön említett, az mindössze a gyógyítómegelőző kasszára vonatkozó számítás, legalábbis úgy szerepel a Számvevőszék anyagában. Ennél lényegesen nag yobb a gyógyászati segédeszközök esetében, és különösen lényegesen nagyobb a gyógyszertámogatások esetében a kiadásoknak, illetve a támogatásoknak a növekedése. Teljesen igaza van a képviselő úrnak abban, hogy legalábbis problémákat vet fel vagy kétségeket vethet fel, ha a bírálóbizottságokban olyanok ülnek, akik valamilyen módon kötődnek a döntésekhez is, akik az eldöntött összegekből részesedhetnek valamilyen módon. Képviselő úr, ez egy valós dilemma minden ilyen esetben.
