Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
977 Tisztelt Képviselőtársaim! Volt elég idő a kétperces hozzászólások keretében megbeszélni a történetet. Most megadom a szót Puskás Tivadar képviselő úrnak, KDNP, húszperces időkeretben. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rövid és eredményes csata után vagyunk, de visszakanyarodnék a 2006os költségvetés teljesítésének a jelentéséhez. Én is részt vettem abban az egyórás küzdelemben, amely a kétpercesekkel zajlott. Elöljáróban azért hadd mondjak annyit, hogy azok a bizonyos különböző pénzekre tett javaslatok megalapozottak voltak. Való igaz, választani kellett volna. Az egészségügyi alap esztendők óta deficitesen terveződik. Ha megnézzük - említette képviselőtársam - 2004 óta a hiányokat, akkor azt látjuk, hogy a hiányok nagysága 10 milliárddal indult 2001ben, és 2005re a tervezett hiány 341 milliárd volt. Kerestem a gondolataimban, hogy mi lehet az oka a tervezett hiánynak. Nos, abban az esetben, ha egy állam az állampolgáraival, az egé szségüggyel foglalkozik, akkor arra nyilvánvalóan megfelelő mennyiségű pénzt ad. Tehát a hiány is kisebb lesz az egészségügyi alapnál. Való igaz, hogy 2006ban 111,3 milliárdra sikerült teljesíteni a hiányt. (18.40) A legnagyobb hiányok a gyógyítómegelőző kasszában jelentkeztek. Itt 660,9 milliárd volt a tervezett hiány, végül 714 milliárd lett. Az előbb említett mondattal a fő okot abban láttam és abban látta az Állami Számvevőszék, hogy a forráskivonás jelentős volt. A 2005ös évi előirányzathoz képest i s jelentős volt a forráskivonás. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmazott, hogy “A 2006. évi költségvetésről szóló előirányzat a tervezés időszakában ismert, illetőleg a kormányprogramban elhatározott intézkedések tükrében is kockázatosnak tekinthető. Az egé szségügyi ellátási kiadások növekedése az elmúlt évben ugyanakkor nem nevezhető túlzottnak, a 20032006. év közötti kiadások 14,6 százalékkal emelkedtek.” Elgondolkodtam azon, és fölteszem a kérdést, másik ágazatoknál mekkora ez az emelkedés, mert alapjába n véve három év alatt épphogy csak inflációkövető vagy még az sem. Arról beszéltünk, hogy egy állam az állampolgárai egészségének biztonságát úgy is meg tudja teremteni, hogy az egészségügyre pénzt ad. Tudjuk, hogy az átlagéletkort messzemenően nem az egés zségügyre adott pénz határozza meg, hanem a társadalmi biztonság meg a társadalmi jólét. De bizony az egészségügy mintegy 10 százaléknyi erővel befolyásolja az átlagéletkort. Úgy néz ki, hogy ezzel a három év alatti 14,6 százalékos emelkedéssel nem nagyon szolgáltuk ezt. A következő, amit szeretnék mondani, hogy az államtitkár úrral itt több ízben beszéltünk a hiányról, a hiány okáról, és a forráskivonás mellett szeretnék ismételten idézni az Állami Számvevőszék jelentéséből. Kormányhatározat született arró l, hogy 6,5 milliárd forintot osztanak szét azok között az intézetek között - ennek örültünk, hogy szétosztották, mert legalább az egészségügybe került a pénz , amelyek az ágykorlátozást végrehajtották, tehát magyarul azokat jutalmazták, akik öncsonkítást végeztek. Horváth képviselőtársam már beszélt róla, hogy ennek a 6,5 milliárdnak 4,5 milliárd része volt az, amit ezek az intézetek kaptak, amelyeknél krónikuságy, illetve ágy- és osztálymegszüntetések történtek, illetve 2 milliárd pedig az egyéb célok t ekintetében került elosztásra. Szintén idézek a jelentésből: “A megítélt támogatások 14 százaléka, 900 millió forint, részben a 11 tagú bírálóbizottság - amit a miniszter kért fel - egyes tagjaihoz köthető, amennyiben a támogatást az általuk képviselt inté zmény nyerte el, de az összeférhetetlenségi szabályok hiányában ez nem kifogásolható.” Nyilvánvalóan egy zárszámadásnak, egy diagnózisnak a következő lesz az értelme és oka. Az értelme az, hogy utána egy terápiát tudunk felállítani, a terápiát alkalmazzuk, és megnézzük, hogy milyen tapasztalatok vannak utána, és a jövőre adunk javaslatokat. Én úgy gondolom, hogy ez a
