Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
939 önnek mondani, kedves képviselőtársam, hogy mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ottani pályázatok földolgozása valóban átlátható és ellenőrizhető legyen. Ennek érdekében például a legutóbbi időszakban sikerült egy olyan mego ldást találnunk, hogy a tanács elnökségének tagjai fele részben koalíciós, fele részben pedig ellenzéki képviselők, és azt gondolom, hogy ez a fajta megoldás talán segít ahhoz, hogy ez az átláthatóság és ellenőrizhetőség ezen a területen meg tudjon valósul ni. A másik dolog, hogy nyilván azokat a közreműködő szervezeteket, amelyek előkészítik a döntéseket, alkalmassá kell tenni arra, hogy értsék is azt, amit csinálnak, és amit csinálnak, azt jól is csinálják. Ez természetesen azoknak a felelőssége, akik ezek et a szakértőket kiválasztják. Ezt nem lehet továbbadni, ezt annak kell csinálni, aki éppen pozícióban van. Azt remélem, hogy sikerül együttműködnünk ezen a területen is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Nagy Kálmán képviselő úr felszólalása következik. Nagy Kálmáné a szó. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rövid, ha előadásnak lehet nevezni, nem keltett nagy vitát, hiszen a koalíció részéről egyetlen orvos képviselő, sőt egészségügyi bi zottsági tag sincs jelen. Éppen ezért szeretném ennek ellenére önöknek elmondani, hogyan látom én a 2006. évi költségvetés teljesülését, előirányzatának a teljesülését. Azzal kezdeném, hogy valamikor az 1980as évek közepén Párizsban voltam ösztöndíjas, és akkor - bár egy egészen eltérő tudományágban működtem - részt vettem egy tanfolyamon, amelyiket kormánynak el nem kötelezett egészségügyi tervezők tartottak. Az egész tanfolyam címében is és később az előadók is ismételten hangsúlyozták, hogy ők kormányna k el nem kötelezett egészségügyi szervezők, az akkori francia egészségügyet megpróbálták megreformálni. Én mint a tanfolyamnak naiv hallgatója, aki ekkor még közelébe sem kerültem ennek a dolognak, megkérdeztem, miért kell azt kiírni, hogy kormánynak el ne m kötelezett egészségügyi szervező. Akkor elmondták nekem, hogy azért, mert az úgy folyik egy korrekt államban, hogy megcsinálják az egészségügyi szervezetet, megcsinálják az ellátási formákat, azután átadják a politikusoknak. A politikusok pedig azt mondj ák, hogy ez találkozike azoknak az egyetértésével, akiken mi végre akarjuk hajtani ezt a változást, vagyis végrehajthatóe. Ha nem végrehajtható, akkor vissza kell adni az egészségügyi szervezőknek, és azt kell mondani, hogy még dolgozzanak egy kicsit raj ta, hogy jó is legyen, meg végrehajtható is legyen. Az 1990es években a WHO meghívására Strasbourgban - akkor az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezetője voltam - előadást tartottam a magyar egészségügyről. Akkor a magyar egészségügyről csupa pozitív dolg ot lehetett elmondani. Százszázalékos volt a gyerekek oltottsága, kétségtelen, a csecsemőhalálozás magasabb volt, mint a nyugateurópai országokban, de folyamatosan csökkenő volt, a szervezettség pedig példás volt. Azóta a magyar egészségügyben hihetetlen változások álltak be. Fiatal orvos koromban megjegyeztem azt, hogy lehetőség szerint abban az egészségügyi intézményben, amelyikben dolgozom, két embertől tartsam távol magam, ha lehet. Az egyik a személyzeti osztályvezető volt, a másik meg a gazdasági iga zgató. Ennek ellenére az évek úgy adták, hogy bár nagyon sokat nem foglalkoztam vele, de az osztályom, amelyiken dolgoztam, amelyiket vezettem, a mai napig mindig nyereséges volt, és mindig megfelelően működött. Jöttek évek, és ebbe beletartozik az elmúlt év is, amikor egy borzasztó dolog veszett el a rendszerből. Ami a rendszerből elveszett, az volt a stabilitás. Nem lehet stabilitás nélkül dolgozni egy egészségügyi rendszerben. A rendszer legkisebb tagja, egy orvos, egy nővér sem tud alkalmazkodni ahhoz, amit velünk az elmúlt években, az elmúlt három vagy négy évben elkövettek, az messze felülmúlta mindazt, amit az orvosi szakmában, egyáltalán a gyógyításban meg lehet tenni.
