Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
940 Amikor kiszámoltatták velünk, hogy mit tudom én, hány fecskendőt használunk, és az ápolónő hányszor pelenkázza be a gyereket, ez még hagyján volt. De egy osztály működését annyira lecsupaszítani, mint ami megtörtént az elmúlt időszakban, azt egyszerűen nem lehet szavakkal leírni. Higgyék el, hogy ezt az állapotot a 2006. évi egészségügy i költségvetés tökéletesen tükrözi. Kezdődött azzal, hogy azt mondták a kórházigazgatóknak, hogy 134 ezer forint lesz a hbcs, arra lehet tervezni, azaz az egység, amelyikre tulajdonképpen a finanszírozás felépül, ami egy súlyszámmal azonos. Azt mondták, ez t majd később emelni fogjuk, méghozzá azt mondták, hogy valószínűleg egy 140146 ezer forint körüli értékre. A kórházigazgatók elkezdtek tervezni, és a hbcs meg nem emelkedett, csak 136 ezer forintra. Tudják, hogy Magyarországon egy kórházigazgatónak mi a legfőbb célja? (16.00) Az, hogy ha januárban kórházigazgató, akkor még decemberben is kórházigazgató legyen. Nem azok a célok valósulnak meg egy kórházban, amik előzőleg megvalósultak. Nem az a cél, sosem nézzü k meg, hogy hogyan alakult egyes betegségcsoportok halálozása, hanem az a cél, hogy gazdaságilag megfelelő legyen. Helyenként kifejezetten hátrányos az eredményes működés. Most gondolják meg, hogyan lehet ebben a közegben tervezni! A kórházigazgatók, mivel mindenféleképpen szerettek volna kórházigazgatók maradni, ezért, ami mozdítható egy kórházban, azt eladták. Kiszerveztek, átalakítottak, gyakorlatilag semmilyen olyan jellegű tudatos tevékenység, ami egy kórház működését meghatározza, nem volt. Felhívták a figyelmet arra, hogyan lehetne az ellátást javítani kisebb, értem ez alatt, hogy jól szervezettebb orvosigyógyító közösségekben, vagy több kórházat összevonni. Mi sosem voltunk ellene annak, hogy racionálisabban dolgozzunk. De a jelenlegi működés folyam atosan az irracionalitás határát súrolta. Amikor most megemelték 146 ezer forintra a tvkt 2007ben, úgy gondoljuk, olyan kritikus időszak van a kórházak életében, amelyet átlépni egyszerűen, egyik pillanatról a másikra nem lehet. Ugye, sorozatban hoztak m eg törvényeket, amelyek hatását sem a társadalom, sem az orvoslás nem tudta lereagálni. Azt mondták, hogy jön a finomhangolás. A finomhangolásra mondok egy példát. Nagy szükség lenne rá, mert Felsőzsolca Miskolctól összesen öt kilométerre van, a 7es busz jár oda. Mellesleg a megyei kórházban négy gyermekideggyógyász szakorvos van, akik a miskolci eseteket látják el. Kértük, hogy hadd lássuk már el az egész megyét, mégis Miskolc a megye központja. Nem. A gyermekideggyógyászati esetek a Semmelweis Egyetem I . és II. számú gyermekklinikájához tartoznak. Olyan jól sikerült tehát ez a területi elrendezés, hogy pillanatnyilag ha valaki Felsőzsolcáról be akar menni a gyermekideggyógyászati rendelésre, nem a 7es buszra ül fel, hanem először a 7es buszra, utána a vonatra, hogy felmenjen Budapestre, és ott megvizsgáltassa a gyerekét. Az országra ez a tragikus szervezetlenség és a stabilitás hiánya a jellemző. Megcsinálták a teljesítményvolumenkorlátot. Régen is volt a teljesítményvolumenkorlátnak valamilyen formá ja, de utána egy bizonyos degresszivitással a többletbetegellátást is kifizették. Ha jött egy beteg a kórházba, azt mondtuk, hogy hát, ugyan egy kicsit kevesebb pénzt fogunk kapni érte, de hát beteg, meg kell gyógyítani. Most előfordult, hogy bementem oly an osztályra a hónap közepén, ahol összesen volt két orvos és két beteg. Kérdezem tőlük, hogy hol vannak a betegek. A betegek? Hát a betegek a várólistán vannak. Az a probléma, hogy amikor a rendszert nézzük, hogy ez milyen gazdaságos, milyen remek, milyen eredményes, akkor ezek mögé is kell néznünk! Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy itt van egy ember, aki azt mondja, hogy ő jól megmondja politikailag az ellenfélnek, hogy mi az igazság. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy nem lehet a társadalommal le nyeletni egymás után három ilyen törvényt, és utána, egy pici időt nem hagyva, rákényszeríteni a következőt. A teljesítményvolumenkorláthoz hozzátársult egy másik nagyon fontos probléma, az irányított betegellátási rendszer. Az irányított betegellátási re ndszer felfüggesztése súlyos következményekkel járt, a betegek nem oda kerültek, ahol el kellett volna őket látni. Ezeknek a hatásai, amiket itt elmondtam, még igazából meg sem jelentek. Hogy is mondjam? Úgy gondoltuk, hogy jó, az orvosi
