Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
896 addig egy olyan adatot ismertünk, hogy 12 ezer hallgatója van a kommunikációs szaknak. Hol lehet ennyi kommunikációs szakembert ma Magyarországon diploma után elhelyezni? Hozzá kellett nyúlni, és a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően kellett a képzési keretszámokat ettő l az évtől kezdve kialakítani. Tehát vannak válaszaink, vannak tendenciák, amelyeket a közös felelősségünkkel kell együttesen értelmezni. Remélem, lesz még módom a továbbiakhoz hozzászólni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Több kétperces hozzászólást nem jelez a gép. Megadom a szót 10 perces időkeretben Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 2007. október 2át írunk, elolvastam a jelentés címét: a 2005ben megtett intézkedésekről szóló jelentés áll előttünk. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy amikor állandóan “kapcsoljunk rá, gyorsítsunk, siessünk, haladjunk a korral” és ilyen kormányzati jelszavak özö nében élünk, akkor közel két év késéssel kerül a parlament elé egy ilyen fontos jelentés. Nincs igaza azoknak sem, akik azzal védekeznek, hogy a statisztikai adatok csak mikor állnak rendelkezésre, hiszen nézzük meg azt a '95ben született országgyűlési ha tározatot, amely előírja azt, hogy a kormány szeptember 15éig köteles benyújtani a jelentést. Ezt áprilisban tette meg, tehát több mint fél év késéssel. Ez bizony azt mutatja, hogy a kormányzati munka háza táján nincs minden rendben. A második általános é szrevételem a jelentés műfajára vonatkozik. Jóllehet nem szokás ilyen filológiai boncolgatásokba fogni a Parlament falai között, mégsem tudom megállni, hogy ne értelmezzem, hogy józan ember számára mit jelent a jelentés. Legalább négy elemet kell hogy tart almazzon, különben értelmetlen, és öncélúvá válik. Kell egy helyzetértékelést, azaz diagnózist tartalmaznia, utána be kell számolnia arról, hogy mi történt. Ezt a két elemet tartalmazza a jelentés. De utána szükséges levonni a megfelelő konzekvenciákat, az az értelmezni, értékelni kell a rendelkezésre áll adatokat, nem félve attól sem, hogy minősítsünk egykét megtett intézkedést, és végül ki kell jelölni egykét utat, ha úgy tetszik, javaslat vagy ajánlás formájában. Ezt az utóbbi két elemet nem tartalmazza a jelentés, lehetséges, hogy ez a parlament gyakorlatában így bevett dolog, de arra szeretnék rámutatni, hogy értelmetlen és öncélú önmagában az adatokat boncolgatni, bár nem vitatom, hogy jó alkalmat ad a képviselőknek és a parlamenti csoportoknak arra, hogy a politikai nézeteiket kifejtsék egy nagyon fontos téma kapcsán, márpedig ez egy nagyon fontos téma. Ezért én sem állom meg, hogy még a rendelkezésemre álló időben a jelentéshez kapcsolódva ne mondjam el egykét gondolatomat, amit a jelentésből kiolva stam. De idetenném még azt, ami elhangzott szintén, hogy miután a kormányzati intézkedésekről szóló jelentést kellett volna olvasnunk, én ilyennek nem láttam nyomát, láttam viszont az egyes minisztériumok lajstromát, tartalomjegyzékét, amelyben felsoroltak soksok intézkedést, köztük nem egy olyat is, amit csak igen jóindulatúan lehet a gyermekek és az ifjúság helyzetének javításával összefüggésbe hozni. De akkor nézzük először az adatokat, majd utána egykét gondolatot a megtett intézkedésekről! Az egyik l egdöbbenetesebb adat az, amely arról szól, hogy 1 millió 183 ezer gyermekes család háztartásában az egy főre jutó évi jövedelem 636 ezer forint. Ha hónapokra lebontjuk, ez azt jelenti, hogy ott az egy főre jutó jövedelem 53 ezer forint. És nem szól az anya g arról a szórásról, hogy hány családnál jut egy főre ennél lényegesen kevesebb, esetleg 40 vagy 30 ezer forint. (12.20) Az oktatási és tudományos bizottság legutóbbi ülésén elég döbbent, néma csend fogadta a Nagycsaládosok Országos Szövetsé ge egyik vezetőségi tagjának felszólalását, aki egy konkrét család példáján mutatta be azt, hogy egy nyolcgyerekes család miután mindent kifizet, amit ki kell fizetnie, köztük a megemelt útiköltségeket és egyebeket, egyetlen fillér nem marad számukra, hogy egyenek.
