Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
887 SOLTÉSZ MIKLÓS , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! - aki most is állja a sarat, miniszter asszonyt helyettesíti most már éveken ke resztül. Azzal szeretném kezdeni, hogy remélem, nem hozom zavarba Geberle Erzsébet SZDSZes képviselő asszonyt, de az a kritika, amit el fogok mondani, lehet, hogy nem esik túl jól önöknek, lehet, hogy vitát fog kiváltani, de remélem, hogy az ifjúság helyz etében mégiscsak valami előremutatót fog mutatni. Először is szeretném megköszönni a jelentés készítőinek, tehát a minisztériumnak is, illetve a munkatársaknak, akár a Statisztikai Hivatal részéről, akár az “Ifjúság 20002004” felmérés készítőinek, hogy ol yan adatokkal láttak el minket, amelyekből ki lehet indulni. A beszédem első részében erre szeretnék kitérni, a második részében pedig azokat a kritikai észrevételeket mondanám el, amelyek arra irányítanák rá a figyelmet, hogy vane értelme egyáltalán ilye n jelentést készíteni, és ha készül ilyen jelentés, akkor abból milyen kormányzati következtetéseket érdemes levonni. Nézzük először is a jelentést és az ahhoz kapcsolódó statisztikai adatokat! Elsőképp a demográfiai helyzetet emelném ki, illetve az ehhez kapcsolódó életkörülményekre vonatkozó adatokat. Az egyik legmegdöbbentőbb demográfiai helyzetjelentés talán az, hogy a jelenlegi 4510 éves korosztályban van körülbelül évente 100 ezer gyermek, míg a 2830 éves korosztályban van 170 ezer gyermek vagy tal án még több. Radikális a csökkenés. Nem véletlen egyébként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt már itt, a Parlament falai között egy demográfiai politikai vitanapot indított és indítványozott pontosan azért, mert ez hosszú távon nagyon nagy gondot fog okoz ni az országnak. Ugyanígy a házasságkötések száma is, ha az 1980as adatot nézzük, még 80 ezer fölött volt, ha a 2005ös adatot nézzük, épphogy csak 44 ezer fölött van, tehát majdnem a felére csökkent a házasságkötések száma. Itt vitatkoznék Török Zsolt ké pviselőtársammal, aki azt említette, hogy teljesen azonos és a társadalom szempontjából mindegy, hogy házasságban avagy élettársi viszonyban élnek egymással a párok. Erkölcsi szempontból nem akarom megítélni, és nem is akarok ehhez hozzászólni, teljesen el fogadom, hogy vannak olyanok, akik ez utóbbit választják. Azonban a statisztikusok egyértelműen bemutatják azt, hogy jóval kevesebb gyermek születik házasságban, mint élettársi jogviszonyban. Tehát amikor a társadalom szempontjából ezt figyeljük, akkor ige nis van különbség a kettő között, és igenis erre oda kell figyelni. Ugyanígy a gyermekvállalási ráta nagyon katasztrofálisan csökkent. 1980ban 1,92, majdnem 2 volt a teljes termékenységi arányszám, most pedig sajnos már 1,3nél tartunk. Borzalmas ez a szá m! Ennek következményeit az egész társadalom fogja viselni 101520 éven belül, mindannyian fogjuk viselni a nyugdíjrendszer következményeit, az egészségügyi rendszer következményeit, és sok más területen is ez vissza fog ütni a társadalom felé és mindanny iunk felé. Egyértelműen kitűnik a jelentésből, hogy a gyermeknevelés, leginkább a több gyermek vállalása sajnos az esetek nagy százalékában egyenlő a szegénységgel. Ezt azért fontos kiemelni, mert nemcsak a tanulatlan, esetleg kevésbé iskolázott rétegek kö zött van ez, hanem a középosztályba tartozó vagy törekvő rétegek között is, ha több gyermeket vállalnak, a lecsúszás veszélye óriási. Ennek a társadalmi következménye megint csak beláthatatlan. Az otthonteremtésre nagyon röviden hadd térjek ki! A fiatalok egyötöde él saját vagy pedig házas, élettársa otthonában, lakásában, míg kétharmada a szülőknél. Hogy fognak így családot alapítani? Óriási nagy feladat ez, kormányok előtt álló óriási feladat, hogy ezt valamilyen módon megoldja. Ugyanilyen nagyon nagy go nd van az oktatáson belül. Egy dolgot emelnék itt csak ki: az utóbbi évtizedekben a szakiskolai, szakközépiskolai végzettek, illetve az ott tanulók száma rohamosan csökken. Ennek a következményét mindannyian tapasztaljuk, hogy bizonyos munkákra már egyszer űen nem lehet embert találni.
