Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 1 (93. szám) - A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
836 Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én voltam az a tartózkodó szavazó, akit eddig nem nevesítettek, de a honvédelmi bizottság ülésén a Magyar Demokrata Fórum nevében tartózkodással fejeztem ki azt a nemtetszésünket - mert hiszen a tartózkodás egyfaj ta nem egyetértés a dolgokkal , amit most szeretnék egy kicsit megvilágítani és közelebb hozni. Szóval, a ma folyó vita minimum két síkon zajlik. Egyrészt, ha úgy tetszik, értékítéletünk egyfajta lenyomata, hogy példának okáért az SZDSZ képviseletében meg szólaló Béki Gabriella a rendőrség civilesítését tartja követendőnek, vagy az előbb szóló képviselőtársunk már arra is kitért, hogy egyébként igaz, hogy jó, ha a rendőrökre, katonákra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, de azért ők valami mást is csinálnak, valami különbet, amiért egyfajta megbecsülés, egyfajta kiemelt státus illette meg őket. Stratégiailag mást gondolunk, és értékítéletünk alapján mást gondolunk alapvetően a kérdésről. A megszólaló Nyitray András - talán a legszenvedélyesebben - igenis azt képviseli, amit egyébként a Fidesz és a KDNP hozzászólásában is hallottunk, hogy márpedig van különbség egy mozdonyvezető és egy repülőgépvezető között, és nemcsak annyi, hogy az egyik a levegőben jár, a másik meg a sínpáron, hanem, mondjuk, az, hogy péld ának okáért egy repülőgépvezető, amikor megszerzi a szakismeretét, fölesküdik arra, hogy ha kell, akkor az élete árán megvédi ezt a légteret, ezt az országot, tehát bennünket. Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos különbség, és nem besorolható ezért a civil f oglalkozások közé. Márpedig most úgy tűnik, hogy ez a törvényalkotási menetrend, ami kezd kibontakozni, pont arrafelé vinné az eseményeket, hogy a rendőrség, illetve a rendvédelmiek, illetve a honvédség soroljon be a civil jogalkotás, mondjuk, a munka törv énykönyve és egyebek alá. (20.00) Ez egy nagy dilemma. És én erre azt mondom, ez mindaddig így lesz, amíg nem tudunk ebben egyetérteni, és ebben a pillanatban úgy látszik, alapvetően nem értünk egyet abban, hogy vane olyan életpályamodell, amit nevezhetün k katonapályának vagy rendőrpályának, amit mindannyian el tudunk fogadni közös nevezőként, mert hiszen tényleg úgy van a dolog, hogy aki már járt Afganisztánban - Rába képviselőtársammal együtt voltunk annak idején , az láthatta, hogy ott nem babra megy a játék. De nem babra megy a játék egy nyomozó esetében sem - esetleg az élete kerül veszélybe , aki egy bűnözőt üldöz. Ezek a foglalkozások akkor kerülnek az őket megillető helyre, ha legalább abban egyet tudunk érteni, hogy ezek az emberek nem sorolhatók be egy civil szférába, mert nem azok. Egészen más a feladatuk, és ahogy látjuk - az elmúlt hetek, hónapok történései ezt igazolják , ha valami igen nagyon hiányzik, akkor ezek a biztonságos, kiszámítható életpályamodellek. Azt tudjuk meg hallottuk, hogy amikor a nyugdíjszabályok változtak, akkor a kecskeméti repülőtér hajózó állományában ezek milyen reakciót váltottak ki. Bocsánatot kérek, attól azért valamennyiünknek borsózna a háta, ha kiderülne, hogy holnap nem tud felszállni a géppár, mert nincs, aki felszálljon vele. Persze tudom, hogy most túlzok, de ez nem rémisztgetés, nem az ördög falra festése, hanem tény, mert erről érkeztek hírek. Azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás próbálja a civilesítés irányába nagyon ellendített ingát vissz ahozni - itt a húsz évről meg egyebekről van szó , de szerintem igazából az a gond, az a baj, hogy stratégiájában nem tudja a parlament, hogy ezek az ország és az állampolgárok biztonsága szempontjából nagyon fontos professziók hol is foglaljanak helyet a z értékrendünkben. Ha ezt minden párt a saját látószögében, a saját ethoszán keresztül elhelyezi, akkor ez a kérdés mégiscsak nyugvópontot talál. Én a magam és a frakcióm nevében azt tudom mondani, abban vagyunk érdekeltek - de az ország is, az itt élő pol gárok is , hogy ezek a professziók mégsem civilesíthetők olyan tempóban, olyan mértékben, mint ahogy ennek a nyomait látjuk, hanem tudomásul kell venni, hogy aki ilyen életpályára adja a fejét, aki ilyen élethivatást választ, azt megkülönböztetett „elbáná sban” kell részesíteni.
