Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 25 (92.szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
659 összehasonlításban is kiugróan magas. Az annak kialakulásában is közrejátszó, a GDP arányában kifejezett költségvetési deficit pedig tavaly egyenesen a legnagyobb volt az Európai Unióban. Különösen számottevők a té nyadatoknak az eredeti tervtől való eltérései. Ezek részletezése megtalálható a Pénzügyminisztérium jelentésében, és hozzászólásomban én sem kerülhetem meg, hogy megemlítsem, az államháztartás eredetileg tervezett hiányához képest a deficit növekedése 39,1 százalék volt. Ennek mintegy kétharmada a központi költségvetés körében valósult meg, elsősorban az adósságszolgálattal, a társadalombiztosításnak átadott pénzekkel, a gáz világpiaci árának emelkedését ellensúlyozó kompenzációval, valamint az előirányzatmódosítás nélkül túlléphető kiadásokkal volt összefüggésben. Megítélésünk szerint a költségvetés múlt évi kézben tartásának hiányosságára enged következtetni, hogy az államháztartás fizetőképességének biztosítását szolgáló finanszírozási tervet öt alkalomm al kellett módosítani, mivel a teljes nettó finanszírozási igény és annak időbeni lefutása jelentősen eltért az eredeti finanszírozási tervben foglaltaktól. E helyen is hangsúlyoznom kell, hogy az államadósság és a költségvetési hiány sajátos végeredményké nt juttatták kifejezésre a gazdasági folyamatok, valamint a költségvetési tervezés és a végrehajtás jellemzőit, ezért ezeket a mutatókat önmagukban nem lehet vizsgálni, elemezni. Ezért jegyzem meg, hogy a gazdasági teljesítmény és a jövőbeni teendők megíté lése szempontjából amúgy sem lenne helyes egyegy év adatait elszigetelten értékelni, inkább a trendeket, a tendenciákat lehet figyelembe venni. Az ilyen áttekintés alapján szembetűnő, hogy a mindannyiunk által jól ismert költségvetési egyensúlyi feszültsé gek hosszú évek óta jellemzők. A kedvezőtlen folyamatok más nemzetgazdaságokhoz hasonlóan nálunk is arra a tényre vezethetők vissza, amit a költségvetés hiányhajlamként fogalmaz meg. A hiányhajlam alapvető oka - ki kell mondanom : a különböző érdekcsoport ok és társadalmi rétegek a közalapból, a közös javaslatokból minél többet igyekeznek megszerezni. A deficit azzal is összefügg, hogy a költségvetés összeállításának és elfogadásának menetében - megfelelő korlátozó szabályok hiányában - nem sikerül többnyir e útját állni a költségvetés túlköltekezésének és az érdekérvényesítésnek. (12.40) Ráadásul - amint azt számos külföldi példa is mutatja , a többpólusú kormányzás, koalíciós kormányzás esetén a pénzügyi kormányzat rendszerint csak viszonylag kisebb súllya l tudja befolyásolni a szaktárcák kiadásait. Mindennek folytán a hiányhajlamból egyenesen következik a bevételek felültervezése és a kiadások elfutása. Erről a kormány 2006. évről szóló költségvetési beszámolója korrekt képet ad. A költségvetési deficitek 1994től 2006ig menetrendszerűen mindig a választási években kerültek felszínre, az adatsort hallottuk. Ehhez hozzájárult, hogy a tervezés során gyakran túlbecsülték a növekedési, a kiadási és az adómérséklési lehetőségeket is. Szeretném emlékeztetni a ti sztelt Országgyűlést, hogy ezekre a kockázatokra az Állami Számvevőszék rendre fölhívta a figyelmet. A növekvő mértékű hiányok rendszerint együtt jártak az egy keresőre eső reálbérnek, valamint a nyugdíjak reálértékének érzékelhető emelkedésével, emellett a kormányzati beruházások is viszonylag szoros korrelációt mutatnak a választási ciklussal. A választást követő években a fiskális expanziót rendszerint visszaesés, restrikció követte. A 2002. évi választások után 2003ban és 2004ben azonban keresetkorlát ozás helyett további költségvetési költekezésre került sor, és ez ma is érezteti hatását. A szakírók rávilágítanak arra, hogy a hiányhajlammal kölcsönhatásban álló - nevezzük így - sajátos választási gazdaságpolitika túlléphet a költségvetés szorosabban ve tt keretein; például azzal, hogy az energiaárak vagy a közlekedési tarifák szükségessé váló emelését a választások utánra halasztják.
