Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
394 maradjon, azonban olyan szabályozást kell kialakítanunk, amely összességében is a magyar gazdaság érdekeit szolgál ja közép- és hosszú távon is. Mindezek alapján a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a törvényjavaslatot alapvetően jó és támogatandó törvényjavaslatnak tartja, amelynek szakmai színvonalán egyértelműen érződik az alapos előkészítő munka. (10 .20) A tárgyalás során ugyanakkor megfogalmazódhatnak olyan módosító javaslatok, amelyek még inkább elősegíthetik a kormány szabályozási szándékait. Ilyen lehet például a bányajáradék mértékével kapcsolatos módosítás vagy a magas inertgáztartalmú gázok kit ermelését jobban ösztönző módosító javaslat. Úgy gondoljuk továbbá, hogy szükséges megalkotni a bányatörvény módosítása során a rekultiváció elvégzésére vonatkozó megfelelő szabályozást is. Mindezek alapján kérem képviselőtársaimat, hogy konstruktív észrev ételeikkel gazdagítsák, javaslataikkal segítsék elő a magyar gazdaság érdekeit szolgáló szabályozás kialakítását és elfogadását. Megerősítem azt a véleményt, amelyet Göndör képviselő úr mondott, hogy kérünk legalább egy hét halasztást, hogy a megfelelő sza kmai egyeztetést a Bányászati Hivatallal és különböző társaságokkal még mértékadóbban és még nagyobb mélységben tudjuk elvégezni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Írásb an jelentkezett, és megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Előrebocsátva azt, hogy tudom, hogy ez az általános vita, engedjék meg, hogy ennek kereteit is felhasználva azokra a kérdésekre összpontosítsak, amelyek az előttem szóló képviselőtársaim szavaiból kitűnően is kérdésesek, esetleges eltérő véleményekre adnak okot. A bányászatról szóló törvény módosításának számos s zakaszával - s ezek alapvetően szakmai eljárási szabályok - kapcsolatban nincs kifogásunk, ezeket akár az uniós tételek átvétele, akár a magyar bányászat elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett, egyébként úgy gondolom, mindnyájunk által szomorú szívvel tudomásul vett változásai indokolják. Ezekben nincs közöttünk vita. Van egy olyan tétel, amely az előttem szólók figyelmét talán elkerülte, és szakmai jellegű. Szeretném az előterjesztő figyelmét felhívni arra, hogy a 17. §, amelyik a meddőhányókról szól, következetesen az ásványi nyersanyag kitermelése során keletkezett meddőhányókról beszél, és a jogszabály mellőzi az egyébként ipari termelésből fennmaradt és Magyarországon esetenként jelentős tételt jelentő ipari meddőhányók kérdését. Ez igaz Dunaújváros ra, Diósgyőrre, Ózdra, annál is inkább, mert ezekre eddig a bányajog szabályait alkalmazták, mind a kitermelése, hasznosítása, rekultivációja során. A magam részéről kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezeknek a mindnyájunk által szükségesnek tarto tt kezelését ne hagyjuk ki a bányatörvény hatálya alól, mert az mind a felhasználás, mind a rekultiváció, mind a környezetvédelem tekintetében különböző finanszírozási, alkalmazási, engedélyeztetési et cetera problémákat fog okozni. Az előttem szólók egybe csengő véleménye volt, hogy tulajdonképpen ennek a módosító javaslatnak az Achillespontja a bányajáradék. Engedjék meg, hogy a jelenlegi vita során én is ezzel foglalkozzam, elsősorban azzal, amit előttem szóló képviselőtársaim érvként felhoztak, és az el őterjesztő is volt olyan kedves erre utalni, hogy ez egy tizenkét évvel ezelőtti világpiaci ár alapján megállapított járadék. Figyelemmel arra, hogy a bányajáradék egy százalékos vetítésű tétel, úgy gondolom, hogy a vetítési alap változásával ennek az össz ege is növekszik. Tehát hogy a százalékot
