Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
395 kell emelni, amikor az alapul szolgáló ár alvad, én azt a logika szabályai szerint nem teljesen értem. Ha növekszik az olaj vagy a gáz ára, akkor mint vetítési alap annak a százalékos kivetítése is növekszik, tehát ilyetén az ár és a végtermékként megjelenő százalékos bányajáradék összhangban van. Ha úgy merült volna föl a kérdés, hogy a vetítési alapon kell változtatni - hiszen a nemzetközi példák azt mutatják, hogy van, ahol a kitermelt volumen, a mennyiség után v an a járadékozás, és van néhány ország, ahol üzemi eredmény alapján, tehát a profitot, a profit mértékét adóztatják , akkor úgy gondolom, szakmailag ez egy jogos vitaalap, és erről örömmel beszélnék. Ami a bányajáradék általános mértéké t illeti, ha megengedik, említek néhány számot, mert ez az összeg példa nélküli. A világpiaci árak mindenütt emelkedtek. Szlovéniában ez ma 15 százalék között van, Ausztriában 15, Csehországban 10, Romániában 3,513,5 százalék között mozog volumentől függ ően. Ezt azért mondom, mert ha jól értettem Podolák képviselő úr szavait, benne van az, hogy esetleg valamilyen százalékos fokozatos járadékszint megállapítására kerülhet sor. Írországban 14,5 százalék között van, Lengyelországban 10, hogy messzebb menjek : Ausztráliában 27,5 között, Kanadában 320 - egyébként ott a legmagasabb ; Kazahsztán, amelyről tudjuk, hogy fokozott súlyt helyez most az energetikai kitermelésekre, egyedi megállapodások alapján dolgozik; Kínában ez 14 százalék. Tehát 20 százalék föl ötti kulccsal egyszerűen a világ egyetlen pontján sem lehet találkozni. Kérdés akkor, hogy Magyarország miért akar egy ilyen brutálisan megnövelt bányajáradékot alkalmazni. Az első válasz, ellenzéki válasz erre az lenne, hogy a költségvetés feneketlen éhsé ge miatt, ugyanakkor tudjuk azt, hogy bizonyos kitermelési módokat a jogszabálytervezet eleve kivesz és 12 százalékon tart, és ma még nem esett róla szó, de magunk között vagyunk, gondolom, el lehet mondani, hogy tudjuk, a MOLnak van egy 15 éves megállapo dása, amelyben mentességet kap a bányajáradék növelése alól. Tehát a MOLra sem vonatkozik lényegében ez a járadékemelés, kivéve akkor, ha a tulajdonosi szerkezetében változás áll be. Az tehát elképzelhető, hogy egy, még a mai nap folyamán majd tárgyalandó jogszabálytervezethez hasonlóan a bányajáradék emelése is tulajdonképpen a MOL maradék, néhány százalékos magyar tulajdonának a védelmét szolgálná, de hát akkor beszéljünk arról, ne a világpiaci árról és a kompenzációs alapról. A következő tétel, ami miat t nekünk alapvető kifogásunk van, az az önök által oly sokat emlegetett versenysemlegességnek a kérdése. Hiszen ha ez a megemelt bányajáradék nem vonatkozik a MOLra, nem vonatkozik a néhány speciális kitermelési módot folytató vállalatra, akkor kit fog ut olérni? Azt a négyöt kisebb kutató és kitermelő vállalatot, amelyek ma - ritka kivételként - Magyarországon a MOL mellett kitermelési és kutatási tevékenységet folytatnak. Ezek egykétháromnégy kutatófúrást végző, évente 3040, maximum 100 millió dollár t erre a célra befektető, néhány száz embert foglalkoztató cégek. Előttem képviselőtársaim elmondták, és tökéletesen igazuk van, hogy Magyarországnak minden csepp hazai olajra, minden köbméter hazai gázra szüksége van. Akkor miért nem segítjük, legalábbis miért nem viseljük el, hogy néhány, egyébként túlnyomórészt külföldi érdekeltségű, de magyar bejegyzésű cég Magyarországon ilyen jellegű tevékenységet folytat? És azzal a 0,51 százaléknyi - mikor mennyi , először kutatással, majd tevékenységgel hozzájáru l a hazai energiaellátáshoz, hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ezekkel is, ha csekély mértékben is, de valamilyen módon függetleníteni tudja magát az importtól. Tehát nem igazán látom át, hogy a felsoroltakon túlmenően mi célt szolgál a járadék ilyen, mo ndom, minden nemzetközi mértéket meghaladó emelése. (10.30) Ennek a változatlan formában történő elfogadása sérti a versenyegyenlőséget, sérti a hazai kutatási és kitermelési piac egyébként meggyőződésem szerint mindnyájunk által fontosnak tartott bővülésé t. Végezetül, de nem utolsósorban, ha mindezek a kivételek megszűnnek, akkor a bányajáradékkal aránytalanul terhelt cég vagy cégek, ha piacon maradnak, előbbutóbb ezeket beépítik az árba.
