Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 28 (115. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
3761 hogy az emberi méltóság a magyar kereszténydemokraták és a magyar liberálisok és valószínűleg minden más magyar politikai irányzat képviselőinek közös értéke. Csak azt nem tudom megérteni, hogy hogyan osztjuk, hol osztják, ki osztja és milyen alapon osztja azt a jogot, hogy kinek lehet ebben az országban emberi méltósága, és kinek nem; hogy miért gondoljuk azt, hogy ebből az emberi méltóságból ki lehet zárni 568 százaléknyi magyar állampolgárt , hogy nekik ez nem joguk, nem részük ez a dolog. Ezt nem tudom megérteni. A demográfiai hivatkozásokkal hadd foglalkozzak, illetve még előtte egy mondat erejéig a közjóval! Csorbule a közjó, csorbule a többség érdeke azáltal, hogy bizonyos kisebbségekne k megadunk jogokat? - nem többletjogokat, hanem egyenlő jogokat. Lesze kevesebb bármivel is egyetlenegy, a többséghez tartozó ember azáltal, hogy egy, általa akár nem szeretett kisebbségnek megadjuk azokat a jogokat, amelyekben ő is részesül? Én azt gondo lom, hogy egészséges gondolkodás esetén én nem leszek attól kevesebb, hogy másnak ugyanolyan jogai vannak, mint nekem, még akkor sem, hogyha elítélem az, ahogy ő született, ahogy ő éli az életét, ahogy ő gondolkodik. Mindenki azt gondol és azt mond a meleg ekről természetesen, amit akar, lehet gyűlölni bárkit, vélemény- és szólásszabadság van ebben az országban, de azt, hogy valamennyien azonos jogokkal születünk... Itt mindenki az alkotmányra és az Alkotmánybíróságra hivatkozik. Nincsen erősebb alkotmányos parancs a magyar alkotmányos demokráciában, a Magyar Köztársaságban, mint az, hogy egyenlő jogokkal születünk ebbe a hazába állampolgárokként. A demográfiai kérdéssel is érdemes foglalkozni, mert tényleg fontos elmondani azt, hogy ennek ehhez természetesen semmi köze nincsen, hiszen az élettársi kapcsolatban élő különnemű párok nagyjából hasonló arányban vállalnak gyermeket, mint azok, akik házasságkötésre adják a fejüket, és nem ettől lesz több vagy kevesebb gyerek. Inkább azt kellene megnézni, ha már a ko nzervatív értékrend mellett kiállva a családot védjük, hogy mi van azoknak a gyermekeknek a jogi helyzetével, akik, mondjuk, élettársi kapcsolatban élő párok gyermekeiként születnek meg; vagy mi van azzal a helyzettel, hogy az élettársi kapcsolatban az úgy nevezett gyengébb fél, aki általában a nő - és én úgy tudom, hogy az egy közös konzervatív, szocialista és liberális alapérték, hogy a gyengébbet, jelen esetben a nőt védelmezni kell , tehát mi van akkor, amikor a rendszerint, általában kisebb keresettel, rosszabb elhelyezkedési lehetőségekkel rendelkező, alapvetően a háztartásban, a gyermek nevelésében tevékenykedő élettárs oldaláról nincsen meg a jogi védelem, és kiszolgáltatott a mostani rendszerben egy ilyen élettársi kapcsolat felbontásakor. Nem kelle nee ezzel foglalkoznunk, hogy emberek százezrei élnek ilyen kapcsolatban, nevelnek gyermekeket, és ezeknek a gyermekeknek a jogi védelme sokszor nem megoldott, ezek a nők - a gyermekeikkel együtt - sokszor kiszolgáltatottak? Nem gondolom, hogy büntetheti őket a törvényhozás azért, mert nem kötöttek házasságot, mert nem a házasság szent kötelékén belül szeretnének gyermeket nevelni. Nem gondolom, hogy ezt megteheti a törvényhozás. Igenis feladatunk, hogy őket is védelemben részesítsük, és én azt gondolom, h ogy ebben tényleg a konzervatívtól a liberálisig a teljes politikai palettán vígan egyet tudnánk érteni. Egyet tudnánk érteni akkor, hogyha nem lenne hosszú évek óta megfigyelhető, következetes tendencia az összes ilyen típusú életmódot, életfelfogást érin tő kérdésben konzervatív oldalról az a világlátás, az a magyarázat, amely az életformák szabadságát úgy próbálja meg áttételesen, indirekt módon korlátozni, hogy egyfajta morális alapú vagy morális alapúnak vélt, vagy morális alapon megfogalmazott rangsort kíván köztük felállítani. Mert miért érne kevesebbet az a gyermek, aki egy élettársi közösségben születik, mint az, aki házasságban? Miért lenne kevésbé a magyar nemzet tagja és a magyar nemzet életerejét erősítő anya az, aki nem házasságban, hanem élettá rsi kapcsolatban, házasságon kívül szüli meg azt a gyermeket? Kevesebbet érnek ők nekünk? Ezek a kérdések számtalanszor előkerültek már az elmúlt évek politikai vitáiban, hallottuk már itt az életüket egyedül élőknek a látványos megbélyegzését, a szingliho rdázást, és ezeket én nem tudom elfogadni, és azt gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Nem állíthat fel a politika morális rangsort az életformák között. Nyilvánvaló, a társadalmat és a magyar nemzetet leginkább az erősíti, hogyha
