Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 28 (115. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (MSZP):
3742 Nemrég Zsoldos Imre misszionáriustól hallottam a következő történetet. Az “ember” magyar szó, az “emse” - nő - és a “ber” török eredetű - férfi - szóból származik, a kettő összetétele az “ember”. Legyünk tehát emberek, de legyünk emberségesek is. Ezért felkérem a kormányt, vonja vissza a törvényjavasl atot - ma nem ez az ország legfontosabb kérdése , és a felvetendő megoldásokat oldjuk meg a Ptk. rendszerében. Ezzel a cselekedettel szolgáljuk a közjót és a társadalmi békét. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az írásban előre jelentkezett képviselők sora ezzel véget ért. Öten jelezték, hogy normál szót kérők. Őket viszont megelőzi kettőperces felszólalásával Gusztos Péter, az SZDSZ képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem szeretnék kétperces háborút generálni, és tisztelettel szeretném végighallgatni képviselőtársaimat, akik hosszabb terjedelemben, érvelően, higgadtan szeretnék elmondani a véleményüket erről a fontos k érdésről, csak egyetlenegy dolgot szeretnék pontosítani. Képviselő Úr! Nem azt mondtam, hogy ez az évtized legfontosabb törvényjavaslata, nyilvánvalóan nem gondolom azt, hogy ez lenne az. Azt mondtam, hogy az évtized egyik legfontosabb emberi jogi tárgyú t örvényjavaslatáról vagy döntéséről van szó; azért ez egy fontos különbség. Magam is aránytévesztésnek tartanám, ha azt mondaná valaki, hogy ez az évtized legfontosabb törvénye a magyar parlamentben. Nagyon fontos törvénynek tartom, az emberi jogi döntések közül az egyik legfontosabbnak, ha nem a legfontosabbnak. Ezt mondtam egész pontosan. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Mécs Imrének, az MSZP képviselőjének, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném bejelenteni azt, hogy a saját nevemben beszélek; bár gondolataimat előadtam a frakcióülésen is, és sokan egyetértőleg rezonáltak rá, de úgy gondolom, az a korrekt, hogy most a saját nevemben beszélek. Én is nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a tárgykörben törvényjavaslat születik, de úgy gondolom, sokkal tágabban kellene megfogalmazni és értelmezni, egy nagyobb halmaz keretében, amelynek egyegy részhalmaza lehet akár az egy neműek együttélése, akár a házasságtól eltérő módon, de mégis különböző neműek együttélése. Úgy gondolom, itt a lényeg az, hogy az életközösségről és az otthonról van szó. Emberek páronként a legkülönbözőbb okokból élhetnek életközösségben. Például van egy nagynéni és az unokahúga, van két idős testvér, van egy személy és az ápolója és így tovább, akik otthont teremtenek, akik közös háztartást vezetnek, gondoskodnak egymásról, és ami a legfontosabb, és amiről egy törvényházban nemigen szoktunk beszélni: a s zeretet. A szeretet fogja össze őket, ugyanakkor egy jogilag rendezett világban élnek, és ezeknek a jogoknak a tisztázása adott esetben fontos lehet. Hány olyan szörnyű esetről hallottunk, amikor két ember egymást gondozva hosszú időn keresztül élt együtt, meghal az egyik, és akkor jönnek távoli rokonok, és mindenből kiforgatják a másik társat? Ez lehet akár egy testvérpár, akárki, két ember együtt vállalkozik arra, hogy együtt élnek, életközösséget alkotnak, hogy gondoskodnak egymásról. Ez fontos értéket j elent a nagy közösség számára is, ez tiszteletre méltó, és ezen belül senkinek sincs joga azt vizsgálni, hogy ez a kapcsolat milyen alapon jött létre, és ennek milyen megnyilvánulásai vannak, hogy az a szeretet
