Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CZINEGE IMRE (MSZP):
3196 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Czinege Imre képviselő úrnak, MSZP. DR. CZINEGE IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Határozottan hiszek abban, ho gy 5080 év múlva az akkori történelemkutatók, a politológusok, hogyha lesznek, nagyon nagy szeretettel foglalkoznak majd a magyar rendszerváltással és az azt követő néhány évvel. Abban is biztos vagyok, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakítására te tt kísérletek, a mindenkori politikai elit felelőssége, az egészségügyi ellátórendszer vezetőinek a felelőssége is felkelti az előbb említett kutatók figyelmét. Sokakban megfogalmazódik a kérdés ma, akik a nézték a televíziót vagy hallgatták a rádiót, és m egfogalmazódik majd 50 év múlva is, hogy kormányoktól függetlenül miért történt az, hogy az átalakítás bármilyen változata mindig megbicsaklott, elvetélt, mielőtt megszületett volna, hogy egyetlenegy ágazatban se fordult elő annyi minisztercsere és államti tkárcsere, hogy mennyire megtörte az egészségügy gondolkodását az, hogyha egy ciklusban két miniszter volt, és a két miniszternek egymástól eltérő véleménye volt. Ezt azért mertem mondani, mert az előbb még Mikola miniszter úr is itt volt, és Mikola minisz ter úrra és Gógl miniszter úrra gondolok, hiszen két teljesen különböző koncepcióval irányították az egészségügyet. Magam inkább mint orvos próbálom erre a válaszokat megadni, hiszen öt éve vagyok politikus, és az öt év túl rövid idő, túl kevés. Pedig az a lapgondolat egyszerű, azt hiszem, az egyszerű emberek is arra gondolnak, hogy induljunk ki abból, hogy egészségesek vagyunk, aztán betegek leszünk, van egy egészségügyi ellátórendszer, és az meggyógyít bennünket. És ebben a gondolatban mindenkinek egyforma az érdeke: az egyénnek az, hogy meggyógyuljon, és ez a társadalom és az egészségügyi ellátórendszer érdeke is. Ahhoz azonban már túl régen dolgozom az egészségügyben, és túl sokat tapasztaltam, hogy ne lássam azt, hogy a felszínen és a mélyben milyen sok ellentmondás feszül, és a legszomorúbb akkor vagyok, amikor ennek az ellentmondásnak az eredője, az ellentmondásnak az oka nem szakmai, hanem politikai természetű, és erről meg is győződtem a vita eddigi idejében. Azt gondoltam, őszintén megmondva, hogy a patkó mindkét oldalán a képviselők, különösen az orvos képviselők megegyeznek abban, hogy elengedhetetlen minden változásnál, hogy legyen egy sarokpont, egy kiindulási pont, és számomra ez a mindenki által elfogadott alap, a fundamentum a szolidaritáson al apuló járulékfizetésből és állami hozzájárulásból fenntartott, mindenki által egyformán igénybe vehető társadalombiztosítás. Ezt gondoltam, és amikor erre a vitára készültem, akkor azt gondoltam, hogy legalább ebben egyetértünk. Véleményem szerint az előtt ünk fekvő T/4221. számú törvényjavaslat ezt az alapot biztosítja is. Az előbb elmondottak szerint számomra azt jelenti a vita, hogy egyaránt káros, hogyha élből mindent elutasítunk egyszavas nemmel, de ugyanolyan káros számomra az is, hogyha az ugyanazon g ondolkodásból fakadó “csak nekünk van igazunk” igenjét hangsúlyozzuk. Szilárd a meggyőződésem abban, hogy a mai egészségügyi rendszer igazságtalan, és azt kell vizsgálnunk, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat hoze előrelépést a betegek számá ra, javítjae a méltányos és igazságos hozzáférés esélyeit, és abban is támpontot ade, hogy a betegért versenyző szolgáltatók számára igazságos környezetet jelent - hangsúlyozom: verseny a betegek ellátásért versengő szolgáltatók számára. (15.40) Számomra - a törvényjavaslatot átnézve, és sok időt rászánva - a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a közpénzből finanszírozott biztosítási csomag nincs meghatározva. Néhány órával előbb Mikola képviselőtársam és mások is próbálták ezt a definíciót - a miniszter asszony is - elmondani nekünk, hogy mit is jelent az alapcsomag. Azt gondolom, nagyon fontos kérdés, hogy ezt meghatározzuk, mert valljuk be - és van néhány miniszter és államtitkár a teremben , hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat egyik legnagyobb gondja az volt, és talán még jó is volt
