Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CZINEGE IMRE (MSZP):
3197 számukra, hogy ez nem volt meghatározva, mert így számtalan esetben nem kellett szembenézni azzal a ténnyel, hogy a pénzügyi források valóban nem is elegendők a finanszírozásra. Emlékszem - és sajnálom, hogy nincs it t Mikola képviselő úr - azokra a tárgyalásokra, amit a Sebész Társaság tagjaként vele mint miniszterrel folytattunk, végül “Győrig üldöztük”, és a győri ülésen, amikor az egyik mellkassebész kolléga megkérdezte tőle, felsorolva a műtét költségét, hogy való ban elhiszie, elfogadjae, hogy a műtétre használt anyagok költsége sokkal nagyobb, mint amit a finanszírozás ad, akkor Mikola miniszter úr azt mondta, igen, ezt akkor elismerem. (A jegyzői székben dr. Hende Csabát Pettkó András váltja fel.) Tehát azt mon dom, hogy a méltányosság, igazságosság és a biztosítási alapcsomag problematikája vezet el bennünket a törvénynek a betegeket és az intézményeket egyaránt érintő fontos részéhez. Mert ha lecsupaszítok mindent, akkor a betegeket az érdekli, hogy mit kapnak a pénzükért, az intézményeket pedig az érdekli, hogy az ellátásért milyen finanszírozásban részesülnek. Ezért engedjék meg, hogy a javaslatból az 5154. §okkal foglalkozzak. Az 5154 §ok nem másról szólnak, mint a díjtételbizottságról és a fejkvótabizott ságról és azok működéséről. A mai nap folyamán - hála istennek - a miniszter asszony szájából hallottam, hogy a díjtételbizottságra az 52. § (1) bekezdésében foglaltak nem érvényesek. Magyarul, nem a díjtételbizottság fogja meghatározni az egészségügyi ell átás tartalmát. Mert azt sokkal szélesebb körben kell meghatározni, mert sokkal nagyobb, hiszen az előbb önökkel megosztottam azt a kételyemet, hogy hogyan lehet egyáltalán hozzárendelni a megfelelő javakat, hogyan lehet egyáltalán meghatározni - meg lehete határozni - ezt a fogalmat. A díjtételbizottságnak hihetetlen fontos szerepe van, hiszen a díjtételekre besoroló rendszerekre utalást tesz, és felelős azért is, hogy új egészségügyi technológiákat befogadjanak, vagy új egészségügyi módszereket befogadja nak. De szeretném felhívni mindenki figyelmét, és azt hiszem, a miniszter asszony is partner abban, hogy ez egy javaslattevő szerv. Azt gondoltam, hogy a délelőtt folyamán - vagy délután is, a vita során - az ellenzéki képviselőtársaim azzal bírálnak bennü nket, és igazat is adtam volna nekik, és most is ennek hiányát érzem, hogy a szakmai szervezetek és a szakmai protokollokat kidolgozó kollégiumok nem voltak eléggé bevonva ebbe a munkába. Ezért az 53. §ban található utalás, miszerint ezeknek megkerülhetet len fontossága lesz, az számomra perdöntő. Fontosnak tartom azt is, hogy a díjtételbizottságon belül orvosszakmai, gyógyszerészszakmai és költségvetési albizottságok is működjenek, hiszen a díjtétel megállapításával és az előbb felsorolt cselekvések meghat ározásával az egyik legfontosabb szerve lesz a jövőben az egészségügyi ellátásnak. Szeretnék néhány szót szólni arról is, hogy a díjtételbizottság által meghatározott szabályok, törvények ne csak azt mondják meg, hogy mi mennyiért kapható, tehát nemcsak a betegek számára jelent utat, hanem jelent az intézmények számára is. Kicsit másként gondolom a protokollokat, a sztenderdeket és a minőségbiztosítást, mint az ellenzéki képviselőtársaim. Szomorúan tapasztaltam azt, hogy Magyarországon 2007ben vannak olyan egészségügyi intézmények, amelyek nem rendelkeznek minőségbiztosítási kézikönyvvel, mert a minőségbiztosítási kézikönyvben le kell írni mindazokat a szakmai protokollokat és eljárásokat, amelyek adaptálva vannak annak az intézménynek a lehetőségeihez. Teh át ha azt mondom, hogy a pénztárak megkövetelik, hogy behozzák a szakmai szervezeteket, a szakmai kollégiumokat, már egy jó pontot jelent, hogy kikényszerítik az intézményekből azt, hogy ezeket a szakmai protokollokat megalkossák, és alkalmazni is tudják. A minőségbiztosítás és a szakmai protokollok révén Nagy Kálmán képviselőtársamra gondoltam, és elárulok egy titkot: 10 vagy 15 évvel ezelőtt, aktív orvos koromban magam is úgy éreztem, hogy egy ilyen protokoll az orvosok szürkeállományi tevékenységét, a na gyon fontos mentális funkciót akadályozza. Különösen akkor, amikor szembesültem azzal, hogy Angliában úgy is lehetett betegséget vizsgálni, hogy benyomunk egy gombot, betápláljuk a tüneteket, és kiadja a diagnózist, és
