Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
3159 százalékb an részesül belőle az állam? Én ezt nem találtam meg a törvénytervezetben egyértelműen szabályozva. Tehát elképzelhető az, hogy a 4951 százalékos arány úgy változik, hogy mondjuk, a 49 százalékos tulajdonos 99 százaléknyi osztalékot vesz ki. A gazdasági s zabályok csak részben vonatkoznak a törvénytervezet szerint a gazdasági társaságra, ami ezt a társadalombiztosítási rendszert, ezt a többpénztáras rendszert működteti. A döntést a díjtételbizottság hozza meg számos esetben, számos olyan esetben, amelyben, úgy gondolom, sem tapasztalata, sem tudása nincs, sem felhatalmazása nem kéne hogy legyen, pedig van. Milyen jogosításai vannak? Azt mondja - olvasom az általános indoklásból , hogy a pénztárak felhatalmazást kapnak arra, hogy betegutakat szervezzenek, az az - azaz! - orvosszakmai és gazdaságossági alapon betegeket irányítsanak, betegutakat definiáljanak, és ösztönözzenek ezek betartására a törvény keretein belül. Valamint a pénztár alapvető szolgáltatásszervező funkciója a betegellátás ésszerű megszervezés ét eredményezi, nő az ügyfélszolgálati kultúra - biztosan, nem tudom, miért , csökken a betegek kiszolgáltatottsága - ehhez nem teszek hozzá semmit , a beteg nem a rendszer objektumaként, hanem ügyfélként jelenik meg. (Dr. Nagy Kálmán: Ez az!) Tessék szí ves lenni megmondani nekem, most a rendszer objektuma a beteg!? És ezután ügyfél lesz? Én gyakorló ember vagyok, számomra sem nem objektum, sem nem ügyfél; egy kiszolgáltatott helyzetben lévő ember, és a beteg, azt hiszem, ezután is ugyanilyen helyzetben l esz. (Közbeszólások, moraj az MSZPs képviselők soraiban.) (12.40) Bocsánatot kérek, szeretnék néhány kérdésre választ kapni. A gyermekek után az alapba tett összeg fedezie a gyerekek ellátásának költségeit? Hogyan történik a gyerekkvóta meghatározása, és kinek a feladata lesz? A díjtételbizottságnak? Hol lesz benne a szakember? A prevenció érdekében álle a biztosítóknak? Ha igen, ennek finanszírozása hogyan s miből történik? Kik fogják megalkotni, mondjuk, a területi gyerekellátás protokollját? A kórházi ellátási protokollok néhányan vannak, itt csak nagyon kevesen. Szóval, miért lesz érdeke ennek a rendszernek, hogy ezeket a protokollokat megalkossa? A működési költség. Jelenleg az OEP 1,22 százalékát használja működésre ennek a vagyonnak. Ez persze nagy pénz a mi léptékeink szerint, összességében, nominálisan. De úgy gondolom, nincs a világon még egy olyan, vagy legalábbis nagyon kevés olyan társadalombiztosítási szervezet, amelyik ilyen kevés pénzből működteti önmagát. Kérem szépen, azt kifogásoljuk, ho gy nincsen megfelelő ellenőrzési funkciója, nem hajtja végre például az ellenőrzési funkcióját megfelelően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Miért? Ennyi pénzből nem is megy. Természetesen föl kéne emelni a működtetési költségét. Mi történik? A törv énytervezet szerint nem az OEPnek emelkedik meg a működési költsége, hanem a biztosítóknak, természetesen több biztosítónak, azt mondja, hogy 3,5 százalékos működési költsége lesz. Nagyon helyes, hogy a működési költség emelkedik, de az a helyzet, hogy az egész rendszer drágább lesz. Tetszenek érteni? Itt a költséghaszon viszonylatában úgy gondolom, hogy ha egy meglevő rendszer működési költségét emeljük, az hatékonyabb lesz, mint ha több rendszer működési költségét emeljük, hiszen ha összeadódik, akkor e z nagyobb költségarányú lesz. Összegzésként engedjék meg, hogy felolvassak két mondatot. Az egyik: összegezve tehát, a törvénytervezet kidolgozatlan, elnagyolt és semmiféle garanciát nem tartalmaz arra a problémára, hogy a biztosított a jelenleginél jobb h elyzetbe kerül. Ugyanakkor nem ad választ olyan problémákra, amelyeket valóban meg kellene oldani. Például demográfiai helyzet, járulékot nem fizetők aránya, a gyógyítás költségeinek és a gazdasági fejlődést meghatározó növekedésnek az aránya. Ezenkívül az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejű, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatot hozó kényes döntés. Tudjuk, hogy minden reformnak ellenállások kal kell számolnia, különösen, ha ezt
