Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
3160 reformnak nevezzük, de ez átalakítás, s azért végrehajtásukhoz rettentő nagy politikai bátorság kell. Az adott esetben az ellenállások is, az előre nem látható következmények is szokatlanul súlyosak. A társadalmi és po litikai kockázatok pedig rendkívül nagyok, sőt veszélyesek. Tisztelettel kérek mindenkit a magyar betegek érdekében, tisztelettel kérem azért, mert a politikai kockázata nagy, a betegek gyógyulását nem segíti elő, tessenek szívesek lenni nem elfogadni a tö rvénytervezetet. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Tukacs István, az MSZP képviselője. Öné a szó, parancsoljon, képviselő úr! TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hozzáfogtunk a törvény részletes előkészítéséhez, mi, szocialisták levertünk néhány karót, hogy mi az, amitől nem kívánunk eltérni a törvény előkészítése és majdani elfogadása során. Az első ilyen ú gy hangzott, hogy fenn kell tartani a szolidaritás elvét, a második úgy hangzott, hogy fenn kell tartani a nemzeti kockázatközösséget és a harmadik úgy hangzott, hogy a leendő rendszer nem tehet finanszírozási különbséget az ország különböző helyein élők k özött. Nos, én tisztelettel szeretném önöknek jelezni, hogy a Szocialista Párt ezektől az alapelvektől nem tért el a tárgyalás során. A törvény szövegét olvasva mindenki láthatja, hogy az tartalmazza azt a fajta szolidaritás elvet, amelyet vállalnak egymás sal generációk, fiatalok az idősebbekért, vállalnak egészségesek a betegekért, vállalnak jól keresők, nagyobb jövedelműek a kevesebb vagy semmilyen jövedelemmel nem rendelkezőkért. A nemzeti kockázatközösség pedig számunkra azt jelenti, hogy azt a rendszer t kívánjuk fenntartani, amelyben mindenki jövedelme szerint egy közös alapba fizet, nem biztosítóknak tehát, és ez finanszírozza magát a rendszert. Azért szeretném nyomatékkal leszögezni ezt a néhány alapelvet, mert az alapelveken, mármint ezeken is folyik vita a jelenlegi ülésen, ami számomra egyébként csodálatos, hiszen a törvény szövegének elolvasásakor valószínű, hogy nem lehetnek kételyei azoknak, akik alaposan elolvasták ezt a törvényt. A tová bbiakban azt mondtuk, hogy mindenkinek lennie kell ellátásának, senki nem maradhat ki a rendszerből. Ezért tehát én a magam részéről ebben helyeslem Gusztos Péter képviselőtársam felszólalását, amelyben igyekezett, nem az itt ülő képviselőket megnyugtatni, hanem a bennünket még figyelemmel követőket megnyugtatni abban - bár szerintem kevesen vannak , hogy mindenki ellátott lesz, senki nem maradhat ki a rendszerből. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Milyen szinten?) Ezért tehát, tisztelt képviselőtársa im, szeretnék nagyon pontosan ragaszkodni a törvény szövegéhez, amikor terminológiákkal, meghatározásokkal élek. Azt mondom tehát, hogy egy biztosító és több pénztár. Pénztárakról fogok beszélni, nem pedig biztosítókról, hiszen ez nemcsak formai, hanem tar talmi különbséget is jelent a működésben. Tartalmi különbséget, mert bár vannak, akik szívesen beszélnek ilyen vagy olyan okok miatt biztosítókról, ami nincs benne a törvényben, magánbiztosítókról, ami szintén nincs benne a törvényben, legyünk teljesen ősz inték, mégis azt döntöttük el előzetesen, hogy pénztárak létesítéséhez adjuk a mandátumunkat mi, a Szocialista Párt frakciója. A különbséget egyébként azok, akik ismerik a biztosítók működését és az erre vonatkozó jogszabályokat, egyébként nagyon pontosan ismerhetik és tudják, ezek a pénztárak nem biztosítással fognak foglalkozni, alapvető feladatuk az lesz, hogy mindenki számára garantálják a szolgáltatások, az egészségügyi szolgáltatások megszervezését.
