Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
2976 Ezen belül is külön kiemelném a normatívákat és a normatívákhoz kapcsolódó módosító javaslatainkat, mert ez az a pont, ahol tetten érhető, hogy a kormányzat nemhogy nem ad prioritást az iskolának, hanem éppen ellenkezőleg: a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ugyan erős a kifejezés, de az oktatási kor mányzat mintha ki akarna vonulni az iskolák finanszírozásából, és - ellentétben az előttem felszólaló miniszter úr által elmondottakkal - nem bír olyan lobbierővel, amely az oktatás területén komolyabb forrásokat összpontosít, és mindent arra fog, hogy miv el csökken a gyermeklétszám, ezért nominális szinten ki kell vonni forrásokat. Ez nem megengedhető, azért sem, mert más feladatot kell ellátni ma, mint öt évvel ezelőtt, mások a társadalmi kihívások, és igaz ugyan, hogy ezeknek a társadalmi kihívásoknak ke vesebb gyermeklétszámmal kell megfelelni, de ezeknek a társadalmi kihívásoknak, amelyek új társadalmi kihívások, meg kell felelni. Hogy egy kicsit a földhöz is közelítsek, például ma az a tapasztalat, hogy a felsőoktatási intézményekben nem képesek már a h allgatók idegen nyelv elsajátítására, tehát olyan finanszírozási rendszert kell normatív alapon - ami az állam felelőssége - az alatta lévő iskolákban megszervezni, amely képessé tesz legalább egy, de inkább másfélkét nyelv ismeretének a megszerzésére az alapszinten, tehát az egyetemet megelőző oktatási formációkban. Ha a normatívákat szemügyre vesszük, az a jellemző, hogy a nehéz helyzetben lévők még nehezebb helyzetbe kerültek. Ez a legnagyobb hiátusa ennek a költségvetésnek. Nemhogy az esélyegyenlőség m egteremtése irányába hatna, hanem éppen ellenkezőleg, továbbcsökkenti az esélyeit azoknak az elmaradott településeken és kistérségekben élő kisdiákoknak, akik nem képesek megfinanszírozni a kieső, tehát a normatíva feletti kieső forrásokat; azok az önkormá nyzatok nem képesek megfinanszírozni, amelyeknek nincsen olyan extrabevételük, mint esetleg az iparilag fejlettebb területeken. Mindemellett, hogy forráskivonást hajtanak végre, sokak figyelmét elkerülte, hogy eközben a csoportlétszámok is növekednek, és a csoportlétszámok növekedésével az amúgy is rossz helyzetben lévő, alacsonyabb normatívával gazdálkodó kisiskolák még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Gyakorlatilag 2004től nem emelkedtek a normatívák nominális szinten, miközben ha erre rápakoljuk az infláci ót, akkor értelemszerűen ez reálértékben jelentős csökkenést jelent. Módosító javaslataink éppen ezért nem túlzóak, viszont megfontolásra ajánlom kedves képviselőtársaimnak. Szintén az esélyteremtés tekintetében a kollégium esetében nemcsak a kollégiumi no rmatíva a probléma, hanem összességében a kollégium probléma. (Jauernik István felé:) Örülök, hogy megjött képviselőtársam, akivel az általános vitában némi vitába keveredtünk. Hadd idézzem fel ismételten a Kollégium i Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség anyagát, miszerint 2001ben 96,3 százalékon volt finanszírozva a kollégium, 2007ben - ezek már tényadatok - 62,9 százalékon voltak finanszírozva, és a jövő évben ez várhatóan 60,2 százalék lesz. Egyéb forrásként a kollégiumokhoz fe lújítás, fejlesztés címén 2 és 1 százalék körüli értékkel járult hozzá. Tehát megállapítható, hogy az a trend megtört, ami korábban gyakorlat volt és széles körű egyezséget élvezett, hogy a kollégiumot közel 100 százalékon szükséges finanszírozni. Ez az es élyteremtés céljait nem szolgálja, sőt megkockáztatom, hogy éppen ellenkezőleg, az amúgy is hátrányos helyzetű emberek tovább süllyednek. Egy adatot még emellé hadd tegyek: ma a hátrányos helyzetű középiskolások 40 százaléka kollégiumokban van. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy nincs a családoknak pluszforrásuk. Ezért javasoljuk mintegy 10 százalék körüli értékkel általában az oktatási normatívák és ezen belül a kollégiumi normatíva emelését, mert itt nem elsősorban oktatási problémáról van szó, hanem szoc iális és szociálpolitikai problémáról is. A másik pedig a kettéválasztott normatíva, amelynek a szállásbiztosítási része további forráskivonásra ad lehetőséget. Abban nincs vita köztünk, remélhetőleg nincs vita köztünk, hogy egészen más egy szállásbiztosít ás, ahol történetesen 18 év alatti emberek laknak, és egészen más egy középiskolai kollégiumi keretek között történt szállásbiztosítás. Ez egy nagyon fontos pedagógiai
