Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2947 egyértelmű, hogy a hazai agrárgazdaság a GDPhez való hozzájárulásánál fogva jóval jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. Ez a ho zzájárulás a jelentés szerint 2006ban 3,7 százalék a mezőgazdasági alapanyagtermelés vonatkozásában, az egész agrobiznisz aránya 1213 százalék. Számomra ez meglepő, kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyi, ennek sokkal nagyobbnak kellene lennie; egy ily en fejlett, egy ilyen lehetőségekkel rendelkező mezőgazdaságú országban ennek szerintem nagyobbnak kellene lennie. Törekedni kell az ágazat gazdasági növekedésére. Kedves témám a szövetkezés, azaz a beszerzési és értékesítési szövetkezetek problémaköre. Úg y gondolom, ez nem azért fontos, mert nekem kedves, hanem azért kedves nekem, mert fontos, és termelők tízezreinek a jövőjét határozza meg. Örvendetes a jelentés 16. oldalán olvasható beszámoló a tészek, valamint a bészek tevékenységéről. De csak azért örv endetes, mert jó, hogy egyáltalán van ilyen a mezőgazdaságunkban. De hol vagyunk még például a sokat emlegetett dán modelltől, tehát attól a rendszertől, amit így nevezhetünk!? Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ma már a szövetkezés nem a leghatékonyabb út a versenyképesség eléréséhez. Az úgynevezett integrátorok szerepét emelik ki sokan, akik mintegy felülről szervezik az egyes ágazati termeléseket, és azokat így kötik össze a piaccal. A Kereszténydemokrata Néppárt ma is rendkívül fontosnak tartja még a leg kisebb piacra termelő gazdaságok szövetkezésének elősegítését is. Meggyőződésünk, hogy az eddigieknél hatékonyabb, pozitívabb állami beavatkozás nélkül ez a folyamat az önszerveződéseken keresztül lassú és kevés eredményt hozó lesz. (10.30) A recept pedig rendkívül egyszerű. Állami finanszírozással, uniós pénzek bevonásával ki kell építeni az országos struktúrákat, biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek terhét fokozatosan lehet áthárítani a szövetkezetek szövetkezése révén létrejövő országos hatáskörű szövetkezetek vállára. Ezzel egyidejűleg minden lehetséges módon kedvezményt kell adni a szövetkezeti rendszerbe belépő tagok, gazdák, vállalkozások számára. Nagyon örülök annak, hogy ezt a régen hangoztatott véleményemet az Agrárgazdasági Tanác s állásfoglalásának 7. pontja maximálisan alátámasztja. A jelentés megerősíti azt az ismeretünket, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés helyzete és pozíciója óriási eltérést mutat. Eszembe jut a régmúlt idő, amikor a ménfőcsanaki termelőszövetkeze tben az állattenyésztő kollégámmal nagyon sokszor keseregtünk azon, hogy egyegy rossz klimatikus évben a növénytermesztés veszteségeit az állattenyésztésnek kellett lenyelni. Ez úgy történt, hogy a növénytermesztés a megnövekedett önköltséggel könyvelte á t a takarmányt a változatlan piaci lehetőségekkel bíró ágazatunk számára. Mintha nagyban ez ismétlődne meg most országunkban a magyar agrárgazdaságban, ha nem is a tárgyalt 2006. évben, hanem ebben a 2007. esztendőben. Azonban a jelentés szerint a 2006. év sem volt az állattenyésztők éve. Idézem: “Az állattenyésztés visszaesése a 2006. évben jelentősen mérséklődött a korábbi időszakhoz képest, de pozitív fordulat nem következett be.” Ha egy kormányzati anyag, ha finomítva is, de kénytelen a visszaesés tényé t megfogalmazni, ott az őszinteség mögött tragikusnak mondható állapot van. Erről beszéltünk itt, a Házban sokszor, ma is szó esett róla. Engedjék meg, hogy megfogalmazzam azt is, hogy az eredendő bűn 2004ben törté nt, amikor az akkori kormány az utolsó lehetőséget szalasztotta el az uniós csatlakozás előtt. A költségvetés tárgyalásánál már említettem azt a keserű tényt, hogy 2003ban, a 2004es költségvetés tárgyalásakor az akkori kormány nem tett eleget az 1995. év i, agrárgazdaság fejlesztéséről szóló CXIV. törvény előírásainak. Ha elolvastuk akkor ezt a törvényt - azóta egy kicsit változott , egyértelműen előírta, hogy a különféle számítások alapján a magyar mezőgazdaságnak milyen nemzeti támogatást kell kapnia. A z akkori kormány, hivatkozva az uniós csatlakozásra és a 2004ben már várható onnan jövő pénzekre, 100 milliárd forinttal rövidítette meg törvényellenesen az ágazatot. Ezt nemcsak én
