Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Süllyedés nincs, annyira süllyedtünk?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2814 Miniszter úr viszontválasza következik. DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Képviselő assz ony, higgye el, nem ezektől a nagyon kevesek által használt mellékvonalaktól lesz munkahely, jobb iskola, jobb életminőség. Hiába tartunk fenn olyan végpontokat, amelyeket fejleszteni nem lehet és nem használ senki. Ne erre koncentráljunk! Ha vidékpolitiká ról, felzárkóztatásról, az esélyegyenlőségek közötti különbségek csökkentéséről beszélünk, akkor oda tegyük a pénzt, ahol arra igazán szükség van, az európai uniós fejlesztési forrásoktól egészen az államilag finanszírozott szolgáltatásokig. Minden olyan s zempontot, amit a képviselő asszony mondott - az iskolába járástól a munkába járásig, a környezetvédelmi szempontoktól a helyettesíthetőségig , végig fogunk nézni, és ezután hozzuk meg vonalanként minden egyes településre nézve azokat a döntéseket, amelye k a jövőben is mindenhol kötelező módon teljesíteni fogják a közszolgáltatási követelményeket. Köszönöm szépen. Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Süllyedés nincs, annyira süllyedtünk?” címmel ELNÖ K (Harrach Péter) : Puskás Tivadar, a KDNP képviselője, kérdést tesz fel az egészségügyi miniszternek: “Süllyedés nincs, annyira süllyedtünk?” címmel. Miniszter asszony halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Kincses Gyula államtitkár urat j elölte ki. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadjae a válaszadó személyét. (Dr. Puskás Tivadar: Igen, természetesen.) Öné a szó. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A történet ismét hétköznapi: kollégámat laboratóriumi v izsgálatra rendelték egy fővárosi intézetbe. Egyszerű a dolog, vérsüllyedést kell nézni. Egy vérvétel, s az egyik legegyszerűbb vizsgálattal az orvos diagnosztikus munkája elindulhat. Olcsó a vizsgálat, sok felesleges megterheléstől óvja meg az egészségügy i rendszert, a beteget. Indulásként csupán egy citrátos cső kell hozzá. Az asszisztensnő udvariasan közli: ebben a hónapban már nem tudunk vérsüllyedést nézni, mert pénzhiány miatt nincs citrátos cső, szíveskedjék a jövő héten jönni. Az intézmények vezetői igyekeznek spórolni, hiszen most tudták meg, mennyi pénzből is gazdálkodhatnak az esztendő végéig. Eszembe jut Molnár miniszter úr 2006. november 17i felszólalása: 2007 fontos időszaka lesz a magyar egészségügynek, amelynek során megőrzi az értékeit, eme li a szakmai színvonalat, de működési módján változtatva és feltételein javítva egy új, a beteg számára jobb és nem utolsósorban hatékonyabb egészségügyi rendszer jön létre. Tisztelt Államtitkár Úr! Olyan helyzetet teremtettek az egészségügyben, hogy recse gropog a szerkezet, ahova csak nézünk, baj van. Ugye, eljön az idő, amikor beváltják az ígéreteket? Mikor szűnik meg az, hogy az intézmények logikátlan, a betegek gyógyulásának esélyeit csökkentő megszorításokra kényszerülnek? Mit tegyenek a kórházigazgat ók, hiszen október elmúltával tudták meg, mennyi pénzből is gazdálkodhattak októberben? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kincses Gyula államtitkár úré a szó. DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért vagyok egyre könnyebb helyzetben, mert a képviselő úr által felvetett probléma valóban olyan forrásigényű és olyan nagyságrendű, ami
