Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 5 (105. szám) - Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Lesz-e megoldás szegény középiskolások útiköltségére?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
2438 agrárdiplomáciai tárgyalások valóban sikeresek lesznek, nemcsak a biztos asszonnyal, hanem valóban a francia mezőgazdasági miniszterrel is. Hiszen ön is elmondta a válas zában, hogy az igen érzékenyen érintené a magyar termelőket, ha számos olyan juttatást, amiből versenyelőnyt kovácsoltak az Európai Unió régebbi tagjainak termelői, az előtt csökkentenék, mielőtt mi elérnénk ugyanazt a szintet. Vagy akkor legalább egyszerr e érjük el ugyanazt a szintet. Ezért is fontos, hogy keményen kell képviselni ezt az álláspontot. Tehát nemcsak ebben az általam feltett három kérdésben, amelyek viszont most égetőek, hanem a magyar mezőgazdaság egésze tekintetében. Tehát ismétlem: a válas zt elfogadom, és kívánok eredményes tárgyalást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (14.30) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr tehát elfogadta az államtitkár úr által adott választ. Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Lesze megoldás szegény középiskolások útiköltségére?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Hoffmann Rózsa képviselő asszony, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselő csoportjából, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez: “Lesze megoldás szegény középiskolások útiköltségére?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben keserű panasszal keresett meg néhány választóm. Mind olyan szegény sorsú, vidéki emberek - köztük nem egy egyedül neveli gyermekét , akiknek leánya vagy fia a lakóhelyétől távol levő város középiskolájában tanul. Ezek a fiatalok, miutá n képtelenség napi hét órát vonatozni vagy buszozni, középiskolai kollégiumban laknak, vagyis hetente utaznak haza és vissza az iskolába, a kollégiumba. Vonat- vagy buszbérletet nincs értelme vásárolniuk, tekintve, hogy nem napi utazók. A nyáron bevezetett rendelkezések értelmében azonban útiköltségükhöz így már csak 50 százalékos támogatást kaphatnak. Ez fejenként havi 10 ezer forintnál magasabb költséget jelent sokuknak. Egy levélíró arról számolt be, hogy rokkantnyugdíjasként, gyermekét egyedül nevelve h avi 110 ezer forintból él. Segélyt, ingyentankönyvet nem kap, mert hiszen nem az a kategória. Fia iskolája, amelyhez lakóhelyük körzetileg tartozik - ami megint csak nem mellékes körülmény , 160 kilométerre van tőlük. A négyszeri odavissza utazás havi 12 ezer forint, utaznia viszont muszáj, mert a kollégiumot a hétvégére bezárják, ugyanis az intézmény sem kap elég támogatást a hétvégi nyitva tartásukhoz. Az édesanya kétségbeesetten keres orvoslást a váratlanul nyakába szakadt anyagi bajra. Bizalommal a mi niszterelnökhöz fordul levelében, akinek - mint Tiborc - felpanaszolja bánatát. Válaszként erre az önök minisztériumának ügyfélszolgálatától ezt a cinikus, elutasító magyarázatot kapja - idézem : “A korábbi gyakorlat azt igazolta, hogy a külön iskolalakó hely közötti magasabb támogatás jelentős visszaélésekre ad okot, így ahhoz hasonló rendszer bevezetését nem támogathattunk.” Gondolja el, államtitkár úr, hány forintja marad ennek és a hozzájuk hasonló családoknak havonta étkezésre, ruházkodásra, szórakozá sra, pihenésre! Fel tudjae vajon mérni, mennyit jelentene nekik a havonta megspórolható néhány ezer forint, ha a heti iskolába utazást ugyanolyan 90
