Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 5 (105. szám) - Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Lesz-e megoldás szegény középiskolások útiköltségére?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2439 százalékos kedvezmény illetné meg, mint a bérleteket? Mit tenne ön, ha ön vagy hozzátartozói kerülnének ha sonló helyzetbe? Elfogadhatónak tartanáe a fent idézett kategorikus és megalázó, elutasító választ? Tisztelettel kérem, válaszában ne a jogszabályt idézze, hanem azt mutassa fel, hogy megértie emberileg a hátrányos helyzetükbe beletörődni nem akaró szegé ny emberek jogos kezdeményezéseit, s ha igen - amit remélek , mikor kívánja csökkenteni a hetente utazó kollégisták igazságtalanul megnövekedett utazási költségeit? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Interpellációjára Garamhegyi Ábel gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyű lés! Tisztelt Képviselő Asszony! Megértem, és még inkább igyekszem megérteni ezeknek a családoknak a helyzetét, középiskola óta magam is bejáró hallgató voltam, vagyok, a kedvezményrendszer átalakítása még soksok évvel azelőtti rendszerre nyúlik vissza, a hogyan én elkezdtem középiskolába járni, pedig az sem volt tegnap. Ehhez a kedvezményrendszerhez kellett hozzányúlnunk, hiszen egy akkori gazdasági állapotot, egy akkori érdekérvényesítő képességet tükrözött. A végbement társadalmi változások ezt nem tetté k tarthatóvá, például a súlyosan fogyatékos személyek kimaradtak korábban a kedvezményrendszerből, ezeket most emeltük be, hiszen ez a kirekesztés indokolatlan volt megítélésünk szerint. Pontosan az volt a cél, hogy aránytalanságokat szüntessünk meg, az vo lt a cél, hogy orvosoljunk bizonyos utazási szokásokból eredő anomáliákat. A kedvezmények átalakítását megelőzően a tervezett módosításokról ez év januárfebruár folyamán, a konvergenciaprogram 2010ig rögzített költségvetési forrásaira való tekintettel eg y nagyon széles körű társadalmi egyeztetést folytattunk, a végeredmény valójában úgy állt elő, hogy ezek a társadalmi csoportok, külön a hallgatók szervezetei, külön a szülők szervezetei beleszólhattak, és érdemben módosíthatták az elképzeléseket. Ehhez ké pest valóban nagyon sok módosítás született is, az eredmények döntő többségében az eredeti javaslatnál kedvezőbb megoldásra vezettek a módosításban. A közoktatásban tanulók esetén elsődleges szempont volt, hogy az iskolába járás kedvezménye megmaradjon. Ez ek közül pontosan a fenti szervezetek nyomására napi bejáró diákok utazási költsége a legmagasabb, ezért a bérletkedvezmények mértékét itt 90 százalékban határoztuk meg. Ehhez képest alacsonyabb szintű kedvezményt biztosítottunk a heti bejárók számára, pon tosan a társadalmi egyeztetés következtében. Ugyanakkor a minisztérium ügyelt arra, hogy a kedvezményes tarifák kialakítása során a naponta és a heti rendszerességgel utazók terhei nagyságrendileg azonosak legyenek. Tehát az ön által említett 160 kilométer es távolságra utazó diák 50 százalékos menetjegy igénybevétele esetén 1150 forintot fizet az utazásért, azaz havi 8 utazást figyelembe véve 9200 forintos terhet jelent a családja számára. Bár a képviselő asszony példájában szereplő utazási távolság igen je lentős, és a napi bejárás nehezen elképzelhető, de ha a diák a napi bejárást választaná, 90 százalékos kedvezményes bérlettel közel azonos, havi 9170 forintot fizetne. Ugyanez egy 50 kilométeres utazás esetén havi nyolcszori kedvezményes menetjeggyel törté nő utazásnál havi 3000 forint, míg napi bejárásra szolgáló bérlet vásárlása esetén szintén forintfillérre azonos, 3000 forint költséget jelentene. Tehát a szakmai szempont az volt, hogy azonos teher jusson az esélyegyenlőség jegyében, akár heti, akár napi bejárást választ az illető hallgató. A jelen helyzetben ezért aztán nem is látunk a kedvezményrendszer átalakítására most sem módot, sem szakmai indokot. Természetszerűleg a szociálisan hátrányos helyzetűeket a megfelelő kompenzációs rendszerek Magyarorsz ágon e pillanatban ellátják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , nem gondolom azt, hogy erre vonatkozóan a teljes kedvezményrendszert át kellene alakítanunk.
