Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
25 vasútfejlesztési program indul, és döntően a regionális fejlesztési programok részeként kilométerek ezreit újítjuk fel annak érdekében, hogy az autópályákra oda is lehessen jutni. (14.30) Átfogó programot indítunk a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiacra történő belépés ösztönzése érdekében. Mindennapos tapasztalatunk, hogy Magyarországon a magas munkanélküliség mögött ott van az alacsony foglalkoztathatóság problémája. Ugyan egyes térségekben kifejezetten nagy számmal vannak jelen munkanélk üliek, de akkor vagyunk igazából nagy bajban, ha 100at, 200at egy komoly termelőüzembe fel kell venni, mert kiderül, hogy igazából nem rendelkeznek ma már azokkal a képességekkel, készségekkel és kultúrával, ami ehhez kell. Ehhez a következő időszak egyi k legfontosabb programja, hogy emberek visszakapják az értelmes élet lehetőségét. Ennek érdekében folytatjuk a szak- és felnőttképzés megújítását, és önálló programként elindul vagy újraindul a turizmusfejlesztés, elsősorban annak érdekében, hogy legyen mi ért érdemes Magyarországra jönni, attrakció legyen, és program. Ide az államnak kell beruházni, és csak másodsorban azért, hogy bővítsük a szálláshelykapacitásokat. Ez a tíz pont nagyjából a növekedés és munkahelyteremtés programja. Ami a magyar iskola me gújítását illeti: nagyon sokan tudják most már, különösen - hogy mondjam? - a politikusok közül, hogy a magyar iskolarendszer egyik legnagyobb problémája, hogy újratermeli a közöttünk lévő különbségeket. Aki szegény, az nagy valószínűséggel Magyarországon szegény marad, de legalábbis a kitörést aligalig segíti neki a magyar iskola. Akik pedig jobb családokból származnak, ők ezt az előnyüket még meg is sokszorozzák a magyar iskolarendszerben. Ráadásul - mint kiderült - ezek a problémák nagyon korán, 123 é ves korban már jelentkeznek, és eldől a gyermekek életének egy jelentős része. Ezért az oktatással foglalkozó nemzeti kerekasztallal együttműködve, nyugateurópai és amerikai példákat alapul véve kora gyermekkori fejlesztési programokat indítunk, teljessé tesszük 2010re az óvodai ellátást; három: fejlesztjük - bonyolult szóval - a kompetenciaalapú oktatást, ami azt jelenti, hogy nemcsak tudás kell a gyereknek - azért fontos, hogy tudja, hogy mennyi 5 meg 5; ma még általában 10 , hanem fontos, hogy a gyere k olyan készségekkel, képességekkel, kultúrával, nyitottsággal legyen felruházva, amely később alkalmassá teszi őt arra, hogy önálló és sikeres életet éljen. Egyre több a különleges nevelési igényű gyermek. Hogy mondjam: nem átlagos gyerek, ebben vagy abba n kiváló, másokban meg problémákkal küzd. Az a pedagógia, amely az átlagos gyerekhez alkalmas, nagyon sok gyerek oktatására, nevelésére nem alkalmas. Önálló program kell az eltérő nevelési igényű gyermekek számára. Kibővítjük és egységesítjük a különböző ö sztöndíjak rendszerét. Erre a következő év szeptemberétől több forrás fog rendelkezésre állni. Fejlesztjük a közoktatási kollégiumi hálózatot alapvetően gimnáziumokban, szakiskolákban. Nem csak az épületről beszélek, sőt igazából arról beszélek kevésbé. Az fontos, de sokkal fontosabb, hogy mi történik ott a falak között, mi a pedagógiai program, hogyan bánnak a gyerekkel. Nem csak szállás egy középiskolai kollégium, az sokkal több annál. Az az igazság, hogy a középiskolai kollégiumok az elmúlt időszakban a magyar közoktatás mostohagyerekei lettek. Itt az ideje 17 év után, hogy ezek ne rossz minőségű albérletek legyenek, hanem a társadalmi integráció, a szegénységből való kiemelkedés, a felkapaszkodás egyik legfontosabb intézménye. Új programokat indítunk a t ehetséggondozásban, többek között elindítjuk a magyar géniusz programot. Kiterjesztjük a teljesítménymérés és értékelés rendszerét a középiskolában, mert az az igazság, ha nem kap visszajelzést az iskola, a tanár és a gyerek, akkor elvész a közoktatás sűr űjében. Teljesítményösztönző és teljesítményt elismerő hivatásmodellt kívánunk bevezetni a pedagógusok számára. Nem lehetnek a pedagógusok a nemzet napszámosai többé. Ha nincs megbecsülve a pedagógus, ha nem érzi úgy, hogy egyenrangú sok más értelmiségi pá lyát választottal, akkor a magyar pedagógiának és a magyar közoktatásnak a végeredménye nem művelt emberfők sokasága lesz, hanem csalódás és frusztráció.
