Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
26 Nem véletlenül csak tizedikként említem meg, amiről oly sok szó esik mostanában, hogy mindeközben meg kell újítani a magyar iskolát és az iskolai infrastruktúrát. 280 óvoda és általános iskola épületének, infrastruktúrájának fejlesztése kezdődik el csak a következő évben. Hát, ami az egészségügyet illeti; látom, a képviselők még bírják, remélem, mindazok i s, akik bennünket néznek, bennünket hallgatnak, tudják követni a kormány következő évre szánt feladatainak összefoglalását. Szóval, ami az egészségügyet illeti: mi tagadás, ez a legbonyolultabb, legösszetettebb program, ami az első évből ránk maradt sok bi ztató momentummal és nem egy ellentmondással. Természetesen vakok lennénk, ha ezt nem látnánk. Hadd mondjak annyit azért, hogy félrevezető és tévedés az egészségügyi reform egészéről véleményt mondani akkor, amikor nagyon sokan és nagyon sokszor kizárólag az egészségügyi ellátó intézményrendszer egy részéről, a kórházak gondjairólbajairól beszélnek. Egyébként ott tényleg sok mindent meg kell még nézni. De az egészségügyi rendszer átalakításának nagyon sok progresszív, pozitív és eredményes része van. Menjü nk gyorsan sorban! Az elmúlt egy évben kevesebb figyelmet fordítottunk azokra a fontos programokra, amelyek hosszú távon a pillérei lesznek a népegészségügynek: szív- és érrendszeri megbetegedések - muszáj kiemelten foglalkozni vele, nehogy elengedjük már a kezét , rákos megbetegedések elleni küzdelem és gyermekgyógyászat. Ezt a hármat szoktuk mondani, ez az elmúlt évek öröksége. Csak miközben egészségügyi reformról beszéltünk, sokaknak úgy tűnt a szakmában is, meg kívül is, hogy ezt elfelejtettük. Nem sza bad elfelejteni! Ez a magyar egészségügy három teherbíró pillére. Több, világosabb, egyértelműbb szakmai támogatást, programot, finanszírozást kell adni ezeknek a programoknak. Háziorvosok dolga; nem azért beszélek erről, merthogy egyébként a vizitdíjjal a háziorvosok egészen biztosan - hogy mondjam? - jobban jártak. Egy átlagos háziorvos ma 180 ezer forinttal visz haza többet havonta. Az nem kevés pénz; az két és fél havi átlagos nyugdíj. De azt is látom, hogy a háziorvosok sokkal többre lennének képesek, és többre is vállalkoznának, csak mi elzárjuk őket ez elől, korlátozzuk, hogy mit tehetnek, és mit nem tehetnek. Én azt mondom, hogy ez nem jó. Engedjünk több lehetőséget a háziorvosoknak, persze akkor engedjük, hogy növekedjen az ő bevételük is. Nekünk az áll érdekünkben, hogy aki tud, ott gyógyuljon meg, ne kelljen továbbküldeni. Ehhez új programok kellenek. Azt tudom mondani persze, hogy a miniszter asszonnyal való együttmunkálkodásban itt viszonylag messzire eljutottunk, azt gondoljuk, hogy az idei évbe n ez a program készen lesz. Meg kívánjuk teremteni - részben hasonlóan a felsőoktatási intézményekhez - az egészségügyi intézmények felelős, önálló gazdálkodásának feltételeit. Nagyobb szabadság, nagyobb felelősség, rugalmasabb gazdálkodási feltételek. Hog y ezt társasági formában kelle vagy másként, ezt meg lehet vitatni. De az a forma, amely kizárólag költségvetési intézményi formaként képzeli el ezt, azt gondolom, idejétmúlt. Bővítjük a járóbetegellátás intézményrendszerét. 2030 kistérségben, ahol ma n incs ilyen ellátás, megteremtjük annak a lehetőségét, hogy ha ők kívánják, akkor ott megépüljenek ezek az ellátó központok. Mintegy 75 településen a már meglévő ilyen járóbetegellátó központoknak elkezdjük a felújítását, mert az nem lenne jó, hogy valahol építünk újat, máshol meg elpusztul a régi. Nagyjából 75 helyen elkezdődhetnek a felújítások is. Eközben 68 regionális, emelt szintű, a korábbi fekvőbetegellátást is részben kiváltó szakellátó központ jön létre. 1520 helyen fejlesztjük a sürgősségi ellá tást. A sürgősségi ellátás sok tekintetben az egészségügyi ellátórendszer alapja. Egyenlő színvonalúvá tesszük a daganatos betegek ellátását az ország különböző területein. Több - a szakma még meditál, mondjuk azt, hogy 48 - regionális onkológiai központo t hozhatunk létre. Átfogó programot indítunk az egészségügyi, kórházi eszközpark megújítására. Van itt egy régi dilemmánk - egy pillanatra itt megállok : a hálapénz dolga. Én ezt a magyar egészségügy egyik rákfenéjének tartom. Senkinek nem jó, de értjük a mechanizmusokat, ami mégis ezt fenntartja. Aki csak meg akarja tiltani, az rajta fog veszni, annak nem fog sikerülni. Csak a tiltás
