Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitájá... - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
2385 DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt észrevételezem, hogy az előterjesztők nincsenek jelen. Ez ugyan nem há zszabályi akadálya a tárgyalásnak, mert csak a kormány előterjesztéséhez írja elő a Házszabály a kormány képviseletét az ülésen, de azért nagyon furcsa ez az eljárás, és komoly kételyeket kelt az előterjesztőknek az ügy iránti elkötelezettsége, az elkötele zettség valódisága tekintetében. De rátérek az érdemi kérdésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azon a véleményen vagyok, amit a törvényjavaslat kapcsán az alkotmányügyi bizottságban, illetve a két héttel ezelőtti plenáris ülésünkön tartott vitában már többen is megfogalmaztak. A női nem szerepvállalásának az Országgyűlésben, egyáltalán a közéletben történő növekedését kívánatosnak tartom, de a törvényjavaslatban alkalmazott eszközzel szemben komoly fenntartásaim vannak. Mind a magyar politikatörténetbe n, mind jelen viszonyainkat tekintve számos olyan példát találhatunk, amelyek alátámasztják, hogy a női nem képviselői a férfiakkal egyenértékű tevékenységet fejthetnek ki a közéletben. Elég, ha csak két nevet: Schlachta Margit és Kéthly Anna nevét említem a parlamentarizmus történetéből. De emellett számosan végeztek és végeznek ma is kiemelkedő munkát a közélet különböző területein közösségformálóként, szervezőként, jogos társadalmi érdekek és igények harcos képviselőjeként. Mindezek tükrében valóban indo kolatlanul csekély a közéletben való tényleges szerepvállalásuk. Ennek okát én elsősorban olyan régi politikai hagyományokban látom, amelyeket ebben a vonatkozásban magam is meghaladottnak és avíttnak érzek. Látnunk kell, hogy ezen a területen Európa, első sorban annak nyugati része, még inkább ÉszakEurópa messze előttünk jár. Az elmondottak ellenére is erős fenntartásaink vannak a javasolt megoldással, a kvótarendszerrel szemben. Mindenekelőtt azért, mert úgy gondoljuk, hogy az előbb említett kedvezőtlen t radíciót nem igazán szerencsés adminisztratív eszközökkel felszámolni. Meggyőződésem, hogy a jövő fejlődése önmagától is nagyobb szerepet fog biztosítani a hölgyek számára a politikában, és a női nem szerepvállalásának a természetes folyamatok eredményekén t történő növekedése összehasonlíthatatlanul értékesebb és üdvösebb lenne, mintha a változást kötelező kvóták előírásával, az adminisztratív erő alkalmazásával igyekeznénk előidézni. Más oldalról nézve azt gondolom, hogy ez a kvótajavaslat - bármennyire is jó szándékból fakad - tulajdonképpen alábecsüli a hölgyeket. Egyetértek azokkal a megközelítésekkel, hogy a legfontosabb cél a parlament minőségi munkájának a biztosítása, és hogy a pártlisták összeállításánál ennek kell lenni a meghatározó szempontnak. E hhez képest a nemek azonos arányú jelenléte csak ezt követő szempont lehet. A törvényjavaslat a kvóta merev megoldásával magában hordozza annak veszélyét, hogy az előbb említett legfontosabb princípium érvényesítése adott esetben nehezebbé válhat. Nem szab ad figyelmen kívül hagynunk, hogy a listák összeállításánál sokféle megfontolást érvényesítenek a pártok. A listák szolgálnak például elsősorban arra, hogy olyan szakpolitikusok, akik a pártok szakpolitikájának megjelenítésére hivatottak, nagy valószínűség gel tagjai lehessenek a parlamentnek. Nem biztos, hogy az egyes szakterületek művelői egy párt potenciális képviselőjelöltjei körében olyan módon legyenek reprezentálva mindkét nem körében, hogy kvóták alkalmazása mellett a lista összeállítása nehézség nél kül biztosítsa a párt megfelelő szakpolitikai megjelenítését az Országgyűlésben. Ezzel összefüggésben gondolnunk kell arra is, hogy a pártok az egyes listákról véges számú mandátumot szerezhetnek meg, és csak megközelítőleg mérhető fel előzetesen, hogy a m andátumszerzésnek milyen mértékben van esélye. Különösen problematikus a kvóta megoldása a közös listát állító pártok esetében. A közös lista állításánál ugyanis két vagy több párt politikai preferenciáinak és az ezt tükröző személyi kérdéseknek az összeha ngolásáról van szó. Feloldhatatlan a helyzet például akkor, ha két közös listát
