Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2303 A felére csökkent a születések száma. Milyen prognózisok vannak? A prognózisok arról szólnak, hogy ötven év múlva 7,5 millióan leszünk, hiszen ha évente 40 ezerrel kevesebben, akkor félmillióan tíz év alatt, és nem nehéz ezt megszorozni ötven évvel, és akkor kijön egy olyan szám, aminek koröss zetételéről ne is essék szó. Most a költségvetéssel kapcsolatban és az általános vita keretében vessük fel azt, hogy elégségeseke azok a módok és eszközök, amelyeket az elmúlt években alkalmaztunk e negatív folyamat legalább csökkentésére. Vonjuk le a köv etkeztetést, hogy ez így nem elég. Mondjuk azt, hogy ha egy távlati program elkészül, akkor annak egyértelmű őszinteséggel kell kimondania azt, hogy milyen módon lehet legalább tompítani, és ne arra az érvre hallgatva, hogy az egész fehér bőrű világ csökke n, másutt is így van. Lehet, hogy egy civilizáció alkonyának a peremén vagyunk, de akkor is azt kell nekünk mondanunk, hogy a magyarság létszámának és a születések számának a növelése akkor is elemi kötelességünk, valami olyasféle, mint hogy a katona az ut olsó puskalövésig mentse, ami menthető. Ahhoz persze bátran szembe kellene nézni - egy megjegyzést hadd tegyek erre - a hazai nőpolitikával, amelyik nekem olybá tűnik - és most nem nyugodtan, de mondhatom , hogy abszolút karrierszempontú és nem anyaságsze mpontú, hölgyeim és uraim. (11.00) Még egyszer: nem anyaságszempontú, hanem karrierszempontú. Ehhez némelykor jövedelmi statisztikákat is úgy vetnek össze, hogy egy csokorban van a bányászati - férfi , és abban a csokorban a csecsemőgondozói, aki szükségk éppen nő, legalábbis amíg a nemek közti különbség mérlegelési tényezővé válik mégiscsak. Én ezt azért mondom, hogy mi lenne annak az alapprogramnak - amire ez az általános vita egészségesen felépülhetne - a célja. Ennek az alapprogramnak már nagyon határoz ottan kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel. Itt ma reggel a vitában számtalanszor merült fel a jövő nemzedékek érdekeit védő ombudsman. Hát kéne hogy legyen jövő nemzedék a gondolkodásunkban száz év múlva is. Ha a mai matematikát kivetítem száz évre, akko r azt nem merem megtenni, holott csak itt ezer éve létezünk - csak itt, sőt hosszabb ideje a Kárpátmedencében. Erről kellene tehát vitázni, hogy a módszereink alkalmasake a költségvetési megfogalmazás szerint a kívánt cél elérésére, és ebben a drámai ese tben ez jóe. Tisztelt Országgyűlés! Oktatási kérdés is felmerül: kemény harcok, kisiskolák, egyetemek, tandíj meg nem tandíj. Én egy másik kérdést vetnék fel, ez a költségvetési előirányzat elköltésének hatásfokával kapcsolatos kérdés. Hát itt most számok ról vitatkozunk, hogy 3 vagy 5 százalékkal több vagy kevesebb, örülünk neki, vagy támadjuk! De nem merül fel, hogy mire is megy ez, és milyen hatáskörrel. Hát annyit tudunk, hogy kevés a szakmunkás. Ugye, azt mondják, egyes vidékeken ez a fő akadály. Benne van a költségvetésben ennek a helyzetnek a tendenciózus javítása? A második: hogy van az - és milyen a hatásfok , hogy a kis falusi iskola nem tanít jól, de a városi gyerekek 14 éves korban miért nem tudják az olvasott anyagot visszaadni? Milyen hatásfok kal fizetünk iskolát és mindent, hogyha ez az eredmény? Milyen okból nem vesszük át a múlt jó tapasztalatait? Folyton szociális töltéssel beszélünk az oktatásról, mert nem tudjuk, hogy ezelőtt nyolcvan évvel vagy hetven évvel, igen, a sokat emlegetett Kleb elsbergidőszakban - inkább Bethlen - minden falusi tanító köteles volt a tehetséges gyerekeket minden évben újra jelenteni meghatározott helyre, ahol az egyházi iskolák, de az állami iskolák is a támogatási ösztöndíj és kollégiumi keretben merítettek, és kiemelték őket. Nem kellett nagy szónoklat ehhez, de megtették, mert minden pedagógusnak ez kötelezettsége volt. Így vesznek el a tehetségek. Ma a szociális helyzet a meghatározó. Miért ne lenne az értelmi vonatkozás is kellő súllyal, és ha a tehetség ebbe n kapna szerepet? Hol vannak az elit iskolák, amelyek kibocsátása rangot is jelentett? Onnan jöttem. Hol vannak? Hol van az Eötvös Kollégium Magyarországon, amelyik az egyetemekre került fiatalság ragyogó elitjét adta? Felsoroljam - Kodály Zoltántól kezdve , hogy kik végeztek az Eötvös Kollégiumban, és milyen igazgatók működtek ott?
