Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László):
2304 Aztán engedjék meg nekem, hogy megkérdezzem: lehete kamasz gyerekeket azzal a liberális eszköztárral kezelni, mint amire ma egy pedagógus kényszerít, mert a fegyelembetartás e gyetlen eszközével nem rendelkezik? Rendjén vane kiskamasz gyerekek és kamasz gyerekek világában, hogy erély és szigor, esetleg büntetés nélkül lehet rendet, fegyelmet tartani és tanulásra késztetni? Vane szankció? É n most nem akarok bizonyos felsőfokú képzésekről beszélni, de a középiskolai és felsőfokú oktatóképzés és kiválasztás megfelelőe a honban? Megfelelőe? Aki egyetemen oktat, az odavalóe? Aki középiskolában oktat, odavalóe? Nem kellenee a tanfelügyelőség ek rendszerét ilyen szempontból helyreállítani? Akik kívülről tudják, hogy ki mit ér a pedagógiai pályákon, visszasírván azt a kort, amikor középiskolai tanárok példaként egyetemi fórumokon kaptak szerepet, miközben fenntartották a középiskolait is. Hölgye im és Uraim! Jó volna, ha innen látnám, hogy hány percem van hátra - okulazavarok… (Dr. Szabó Zoltán: Hat és fél!) Szeretnék még egy dolgot ebből a '38as könyvből felolvasni önöknek. 1926 és 1932 között 300 millió pengővel nőtt a mezőgazdaság adósságterhe . Megvizsgálták ezt az időszakot, és a felvett kölcsönökről megállapították, hogy 10 százalék szolgált produktív beruházásokra, 10 százalékot luxusberendezésekre fordítottak a gazdák, fogyasztási célokra 22 százalékot, állami hiteltámogatásról van szó, hit elezésről van szó, ami megközelítőleg nem volt olyan széles körű, mint ma. Önkormányzatok, társadalmi szervek, agrárgazdaság, mindenki kap támogatást. Milyen eredménnyel végződne egy hat évre visszamenő vizsgálat, hogy produktív célokra történtek a felhasz nálások, vagy nem? Tisztelt Ház! A beruházás egy roppant veszélyes dolog, mondom, az uniós pénzek árnyékában. Egy beruházással ragyogóan tönkre lehet tenni egy gazdasági szervezetet. Egy beruházás, ha az pótlólagos költségvetési ráfordítást vált ki, akkor nagyon megfontolandó a mi időnkben annak elköltése. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Érteni kell ehhez, és kik értsenek ehhez? Hova tűnt a közigazgatás Magyarországon és annak hozzáértő rétege? Hova tűnt? Mi történt a magyar közigazgatásban, hogy az orra előtt és e közigazgatás kiszolgáltatott állapotát felhasználva történnek olyan dolgok, aminek a célszerű költéshez, a költségvetés hatékony felhasználásához semmi köze? Hisz mindnyájan tudunk drámai történeteket, nem a zt az egyet, amiről állandóan szó van, hanem sokkal többet. Hogy van az, hogy a magyar közigazgatás, az egykor legendásan szigorú, következetes és relatíve autonóm magyar közigazgatás ma az önkormányzatokban ott remeg egzisztenciálisan, sok esetben alkalma tlan felettesek függvényében? Hol van a minisztériumokban a közigazgatási államtitkár? Kinek a gondolata volt, hogy Belügyminisztérium ne legyen - nem akarom ezt ismételni , de miért nincs közlekedési tárca? Hát hogy a fenébe nincs?! És egyáltalán, a közi gazgatás teljesítőképessége, szigora és fegyelme nélkül nem fognak sikerülni programjaink és így a költségvetés végrehajtása sem. Hány százaléka lehet ennek a költségvetésnek a megfontolatlan pazarlással elkótyavetyélve? Én most szándékosan nem arról beszé lek, amiről mindenki szeret, hogy lopják meg nem lopják. Nem! Szakértelem, hozzáértés, fegyelem és szigor nélkül, pazarló módon vagy félig tudatlanul költik el. Hol van tehát az a nagyon lényeges minőségi elem, amely az egész ország gazdaságában is legaláb b azt az egy elvet érintené, hogy ez a mennykő sok politikai impulzivitást hátha egyszer az intellektualitás mégiscsak egyensúlyba hozza vagy legyőzi, hogy ne kelljen olyan dolgokról vitatkozni, amelyeknek nem merünk a mélyére hatolni. Köszönöm. (Taps.) (1 1.10) ELNÖK (Mandur László) :