Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
2299 támogatást, az is csökken, ez viszont már katasztrófa. Egyértelműen ki kíván vonulni a közoktatásnak ezen területéről a kormányzat, vagy legalábbis ennek irányába hat. Kezdetben azt mondták kollégá im, akik az oktatás területén dolgoznak, hogy kezdetben csak a felső tagozatosokat szükséges utaztatni. Ez sem kis létszám, százezres az a nagyságrend, amely utazásra kényszerül, hogy elérje a saját iskoláját. Elérte a költségvetési megszorítás az önkormán yzatokat olyan szinten, hogy már az alsó tagozatosokat is utaztatják több helyütt. Idevonatkozóan szeretnék olyan példát mondani, mert látva itt a teremben ülőket, gazdasági szakemberek. Engedjék meg azt a párhuzamot megfogalmaznom, hogy mindenki ismeri a vízügyi törvénynek azt a passzusát, amely szerint az ivóvízhez való jog alapvető állampolgári jog. Hol? Azon a helyen, ahol él a delikvens, azon a településen, abban az utcában alapvető állampolgári jog. Senki nem mondja, hogy tessék a szomszéd faluba elme nni egy vödörrel vízért, mert ott rentábilisabban lehet a vizet előállítani, költséghatékonyabb, olcsóbb azáltal, hogy átmegyek a szomszédba. Nem, a törvény azt mondja, hogy alapvető állampolgári jog. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért ne lehetne a tudáshoz való jog alapvető állampolgári jog ott, ahol él az ember, ott, ahol felnövekszik, hogy ott tegye meg édesanyja kíséretében és felügyelete mellett? Esélyteremtést mondtam, és az esélyteremtés szemszögéből próbálom a költségvetést elemezni az általános vita keretében. Művészetoktatás: kardinális kérdés, mindenki tudja, radikálisan csökkent a művészetoktatásra fordított összeg. Halljuk, hogy majd lesz 11 milliárd forint, amelyből aztán kompenzálni lehet. Tisztelt oktatáspolitikus, költségvetéssel foglalkozó ké pviselőtársaim, nem erről volt szó! Akkor, amikor a minősítéseket elkezdtük a művészeti iskolák tekintetében, akkor azt mondtuk, aki átmegy a minősítésen, azt kell finanszírozni, és a kóklereket le kell választani erről a rendszerről. Mindenki egyetértett vele. De az nem járható út, hogy évről évre finanszírozási pénzeket pályázati úton tudjanak intézmények megnyerni, ezzel tönkretesszük ezt az iskolatípust, ami mostanra nemzetközi hírűvé vált. (10.40) Ne feledjük el, hogy a művészetoktatás területén nem cs ak arról van szó, hogy ott megtanulnak különféle művészeti ágakat. Ez az önmegvalósításnak egy eszköze. Nem kerül ki a kocsmákba vagy különféle lumpenkategóriákba, hanem az önmegvalósításon keresztül képes teljes felnőtté válni. Ismételten, ha finom vagyok : csak annyit mondhatok képviselőtársaimnak, hogy nem tartották ígéretüket. A kollégiumokról. A kollégium tekintetében az állami finanszírozás 2001től 96 százalékról napjainkra 62 százalékra csökkent. Ez a szám egy nagyon radikális csökkenés. Itt a polgár mesterek figyelmét szeretném felhívni, azon polgármesterek figyelmét, akik képviselők is egyben. Gondolják végig, hogy egy önkormányzat, amely kollégiumot tart fönn, és amely kollégiumba vidékről is jönnek tanulók, a kollégium alulfinanszírozott, kénytelen az önkormányzat a saját pénzéből finanszírozni más területekről érkező gyermekeket. Érthető az a megjegyzés, amikor azt mondjuk, hogy ellenérdekelt a fenntartó önkormányzat a finanszírozás tekintetében. Inkább finanszírozza pluszként a saját iskoláját, a saját iskolájában lévő ebédet, vagy inkább épít járdát, egyrészt mert nem tervezhető egyik napról a másikra. Nem tervezhető egyik napról a másikra, hogy melyik területről jönnek az adott kollégiumba. A kollégium ilyen tekintetben az esélyteremtés egyik fő eszköze, hogy ne kelljen a szülőknek a zsebükbe nyúlni, hogy ezt a hiányzó pénzt kiegészítsék, hogy ne kelljen ágyneműt hurcolni a kollégiumba, mert nincs pénze sem az önkormányzatnak, sem az intézménynek arra, hogy ilyen szinten fenntartsa a kollégiumokat . Tehát költségvetésarányosan 96 százalékról 62 százalékra csökkent, és ez nagyon súlyos csökkenés. Tisztelt Képviselőtársaim! Az esélyteremtés és ezzel kapcsolatosan a vidék problémáit fogalmazom meg. Vajon mennyire fedi le a szó az elképzelt tartalmat, vagy mennyire értjük mindannyian ugyanazt ez alatt? Érték vagy törlendő kategória? Ez itt a kérdés most, a 2008as költségvetés kapcsán is. Ebben az elhidegült, elanyagiasult világunkban nagyon aggódom, hogy a
