Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP), a napirendi pont előadója:
2276 viszonyában lévő hagyományokat, ez, azt gondolom, egy eredendően konzervatív érték. Meg kell hogy őrizze azt a szabadságot, hogy a mindenkori nemzedék dönthessen a saját maga sorsáról - ez, ha úgy tetszik, a liberálisok világához áll közel. És benne van a fejlődés is, a fejlődés, hogy megteremtse a harmóniát, az igazságosságot a társadalom különböző csoportjai, nemcsak a jelen társadalma, hanem egy jövőben megszületendő társadalmi csoport és a jelen társadalma között - magyarán az igazságossá got, amely pedig a baloldali értékek mentén fogalmazható meg. Ebből adódóan jól látszik, hogy az előterjesztés is híven tükrözi, hogy létezhetnek olyan ügyek, létezhetnek olyan kezdeményezések, amelyek nem a napi politika sodrában jobb és bal válaszokat vá rnak, hanem a fejünket felemelve egy picit a horizont fölé láthatunk olyan ügyeket, amelyekben, tudjuk, a mában mindannyiunknak oszthatatlan felelőssége kell legyen. Feltehetjük a kérdést, hogy szükség vane a meg sem született nemzedékek képviseletére. Az egyszerű jogi válasz azt mondaná, hogy nincs, hiszen nincs jogalanya. De ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy szeretnénke, hogyha a bolygónk, szűkebb értelemben véve az országunk, a hazánk valamilyen módon a jövő nemzedékek számára is ugyanazokat az élmény eket nyújtaná, mint amit nekünk, akkor azt kell mondjam, hogy igen, kell hoznunk ilyen döntést, hogy legyen valaki, aki arra figyel, hogy ez is megjelenhessen majd a jövőben. Milyen célja lehet a jogalkotónak egy ilyen sajátos intézmény létrehozásakor? - e zt a kérdést szintén feltehetjük. Nagyon sok vita is zajlik ebben a tárgykörben, hiszen mondhatjuk, hogy a közjogi berendezkedésünkben, a demokratikus berendezkedésünkben az ombudsmani hivatal közel 14 éve működik, és kellőképpen tudja kontrollálni az álla m intézményeit, az állam működését. Miért is kell tehát egy ilyen ombudsman? Az első talán, amit mindannyiunknak látnunk kell, hogy megváltoztak a körülmények. Amiről eddig azt gondoltuk, hogy az az állam által koordinálható és kontrollálható, arról kiderü lt, hogy nem így van. Csak egy számadatot szeretnék önöknek mondani: évente 60 ezer olyan természeti káresemény történik ma Magyarországon, amelynek az elenyésző része, 4 százaléka csak az, amelyet az állami szektorban követnek el. A globalizáció, a versen y nemcsak hogy jót hoz magával, hanem magával hozza - úgymond mellékpályaként - mindazokat a károkozásokat, amelyekre ma az állami szektor a legkevésbé tud hatással lenni, merthogy a szűk, négyéves politikai periódusában nem tud hosszú távú gondolatokat ér vényre juttatni. Azt gondolom, az ma a politika felelőssége, hogy ezen átlépjünk. Van olyan vita, amely a környezeti és a kulturális jogokat elismeri az összes többi jog mellett, és van egy olyan vita, amely azt mondja, hogy ezek nem rendelkeznek ugyanazok kal a prioritásokkal vagy ugyanazokkal a súlyokkal az összes jog tekintetében, mint amelyeket például egy jövő nemzedék országgyűlési biztosa szeretne képviselni. Azt hiszem, abban azért mindannyian egyet tudunk érteni, hogy önmagában azzal, ha nem tudjuk a kulturális identitásunkat nemzeti szinten megerősíteni és képviselni, akkor a döntéseinkkel ezeket hosszú távon el is tudjuk tüntetni, meg is tudjuk szüntetni. A fenntarthatóság és a jövő nemzedékek viszonya; jelen pillanatban három téma váltja egymást a politikában és a parlamentben is. Beszélünk a parlamentben, szintén konszenzussal a parlamenti patkó mindegyik frakciójával egy fenntartható fejlődés nemzeti tanács létrehozásáról. Zajlik egy vita, hogy vane fenntarthatóság, lehetségese egy harmonikus t ársadalomkép megfogalmazása, azokat az egyensúlytalanságokat, amelyek a gazdaság, a környezet és a társadalom viszonyában elborultak, meg lehete változtatni; ezekhez pusztán formális döntésekre vane szükség a jelenben, vagy valódi szemléletváltásra ahhoz , hogy megértsük, hogy mindaz, amiben hittünk, véges, véges és korlátos. A politikának, amely mintaadó ma a társadalomban, minden egyes nemzetállamban, rá kell döbbennie arra, hogy változtatnia kell. Franciaországtól Portugálián át minden egyes kormány ker esi a megoldást arra, hogy hogyan segítheti, hogy új intézményekre és egy szemléletváltást generáló eszközrendszerre helyezve a hangsúlyt a fenntarthatóság és, mondjuk, egy jövő nemzedékek érdekeinek a képviselete összekapcsolódjék. Azt gondolom, hogy mi j ó mintaadók lehetünk Európában.
