Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
2277 (8.40) Lehetünk a példa, hogy megmutatjuk, van bátorság bennünk kilépni abból a jelenlegi 17 éves szokásból, hogy hogyan és miképpen képzelünk el intézményeket és eszközöket, minek a védelmére, és átlépünk egy olyan dimenzió ba, ahol azt mondjuk, hogy azoknak az érdekeit is meg akarjuk jeleníteni, akik még ma nem tudnak dönteni a saját sorsukról. Márpedig a legerősebb demokratikus elv mindannyiunknak az, hogy mindazok, akiknek a döntésünk hatással van az ő életfeltételeikre, a zok hozzájárulhassanak ennek a döntésnek a befolyásolásához. Ha ezt nem tesszük meg, akkor elválik a jövő a jelentől, és az, amiről döntünk a következő időszakokban a parlamentben, az önkormányzatokban, intézményekben, az csak a jelenről szóló döntés lehet . Az ombudsmani rendszerről és a hatáskörről. Nagyon sok vita zajlik - és teljes joggal , hogy valójában milyen hatásköre lehet egy ilyen ombudsmannak, ha már a politikai szándék elfogadottá is válik. Mégiscsak hallgatnunk kell azokra, akik sokkal nagyobb ismeretekkel rendelkeznek a jog területén, hogy hogyan lehet hatásos, tehát hogyan szerezzen érvényt annak a célnak, amellyel egyetértünk, és mégse legyen önmagában egy olyan intézmény, amely egyenlőbbé válik az egyenlők között, hogyan teremt harmóniát, é s hogyan nem lesz párhuzamosság a ma meglévő intézmények és az ombudsmani intézmények között - ezek jogos viták. Azért is van a parlament előtt a javaslat, hogy erről vitatkozzunk. De két dologban, azt hiszem, teljes mértékben egyetértünk. A bevezetőmben e lmondott adat, hogy hol keletkezik a környezeti károkozás; ugye, az a gazdaság területén történik. Ha nem adjuk meg a jövő nemzedékek ombudsmanának azt a jogot, hogy pusztán vizsgálódhasson, de ez a vizsgálódás ne szűküljön le az állami szektorra, hanem vi zsgálódhasson a gazdaság szektorában is, ahol a környezeti károkozás túlnyomó többsége megjelenik, akkor nincs értelme folytatnunk - őszintén mondom - akár ezt a vitát sem. Merthogy ez az alapja, hogy felismertük, hol jelenik meg a probléma, és olyan megol dást akarunk választani, amely arra tud megoldásokat adni, és nem szűkíti le, hogy ez pusztán az állami szektor vizsgálatára korlátozódik. Végezetül azt hiszem, a vita és az elmúlt hetek eseményei azt is igazolják, hogy maga az ombudsmani rendszer minden b izonnyal átfogó korrekcióra fog szorulni. Szeretném, ha a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának megválasztása - e törvény elfogadása és az azt követő megválasztása - is lehetőséget adna arra, hogy a frakciók továbbgondolják, melyek azok a témák: nem új ombudsmanok, hanem az ombudsmani rendszer olyatén történő megváltoztatása, hogy a megváltozott társadalmigazdasági körülményekhez és az európai követelményekhez is illeszthető legyen. Nagyon szépen köszönöm minden frakciónak, hogy a Védegylet kezdeményezé se mögé odaállt, érdemi szakmai vitát folytatott le, és európai értelemben is, politikailag is és közjogilag is mérföldkövet helyezett a parlament elé. Bízom abban, hogy a parlament megvitatva, el fogja fogadni ezt a törvénymódosítást, és lehetőséget adunk saját magunknak, a jelen döntéshozóinak, hogy egyszer a jövő nemzedéke úgy tekintsen erre a vitára, úgy tekintsen erre a parlamentre, hogy ők voltak azok, akik megteremtették annak a lehetőségét, hogy mi szabadon dönthetünk a mi életünkben. Köszönöm szépe n, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Tóbiás József képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván felszólalni tízperces időkeretben. (Jelzésre:) Látom a jelzést, megadom a szót Kovács Kálmán államtitkár úrnak. KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondhatom, nagyon nagy nap és jelentős esemény előtt áll a Magyar Országgyűlés. Ilyen fontos törvényjavaslat vonatkozásában szinte egyedülá lló, hogy ötpárti konszenzussal kerül a parlament elé egy javaslat. Nem is a kormány terjeszti elő, hanem az öt parlamenti párt.
