Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz):
2037 makrogazdasági mutatók értékelésében nincs különbség a kormánypártok képviselői és az ellenzék között. Másképpen fogalmazva: a diagnózisban egyetértünk. Vita lehet köztünk a jelenlegi helyzethez vezető út megítéléséről, de ha reálisan gondolkodunk a jövőről, akkor alapvetően más tartalmú költségvetést nehéz lett volna összeállítani. Hiszen bárki készítette volna el a költségvetést, fedezetet kellett volna biztosítania a 127 milliárd forinttal nagy obb adósságszolgálattal összefüggő kiadásoknak, összesen 1111 milliárd forintnak, be kellett volna tervezni a költségvetésbe több mint 800 milliárd forintot azért, hogy a költségvetés teljesíthesse garanciális és hozzájárulási kötelezettségét a társadalomb iztosítási ellátásokhoz, és az EUköltségvetéshez történő 200 milliárd forintos hozzájárulástól senki nem tekinthetne el. Továbbá az is korlátot szabna az esetleges vágyaknak, hogy nem lehet engedni abból a követelményből, hogy az elsődleges egyenleg közel nullszaldós legyen. Utaltam az imént az elhatározott és megvalósított reformok következményeinek fontosságára. Ezzel összefüggésben a már említett kiadási tételeken túl vegyük figyelembe, hogy az állami működési funkciókra fordított kiadásokat a 2006. évi 14,3 százalékról ugyan sikerül mérsékelni 2008ra 13 százalékra, de a jóléti funkciók aránya lényegében nem változik. És változatlan arány mellett 2008ban a megfinanszírozandó intézmények száma lényegesen nem lesz mérsékelhető sem az egészségügyben, sem a felsőoktatásban, sem a közoktatásban. Ez nem a kormánypártok felelőssége, szeretném hangsúlyozni. Bennünk megvolt a szándék a mély változtatásra, de az a populista, demagóg hangulat, amit az ellenzék országszerte gerjesztett, nem segítette a változtatás kiteljesítését. Ha pedig így van, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy az optimálisnál nagyobb intézményrendszer megfinanszírozása elveszi a lehetőséget a határozottabb versenyképességjavítási, gazdaságélénkítési eszközöktől. Vita lehet arról, hogyan j utottunk ennyire meghatározott helyzetbe. Két mutató kedvezőtlen alakulására hívnám fel a figyelmet. A gazdasági növekedés megtorpanásának kezdete 2000, a drasztikus hiánynövekedés időpontja 2002. Az is igaz, hogy a kedvezőtlen folyamatot tovább tetézte a 20022006 között folytatott gazdaságpolitika. Ebben azonban közös a felelősségünk; a kormánypártoknak abban, hogy nem volt bátorságuk a reális folyamatokhoz igazítani a költségvetéspolitikát, az ellenzéknek pedig abban, hogy belehajszolta a kormányt egy é rtelmetlen kiadásnövelő és egy ésszerűtlen bevételmérséklő csapdába. Ma már mindannyian tudjuk, hogy a reálbérek alakulása milyen káros következményekkel járt, de amikor a felelősségről beszélünk, akkor ne veszítsük szem elől az Állami Számvevőszék e vonat kozásban tett megállapításait. Az ÁSZ azt mondja, hogy ebben négy tényező játszott szerepet: a minimálbérek drasztikus emelése 2001ben és 2002ben, a költségvetési szférában 2001ben és 2002ben végrehajtott rendkívül nagy arányú illetménynövelés húzóhatá sa, az infláció olyan mértékű lelassulása, amelyhez a béralakulás nem tudott alkalmazkodni, és végül a termelékenység, illetve a jövedelmezőség növekedése a gazdaság versenyképes szektoraiban. 2002 végén egyik oldalnak sem volt bátorsága megfogalmazni a pé nzügyi stabilitás helyreállításának szükségességét. Ha tehát egyetértünk a diagnózisban, közös a felelősségünk a kialakult helyzetért, akkor ugyan a 2008. évet tekintve lehetnek a részletekben más hangsúlyok, de a költségvetéspolitika fő vonulatát, irányá t nem érdemes megkérdőjelezni, már csak azért sem, mert ha ezt a 2007. évhez hasonló fegyelmezettséggel teljesítjük, akkor joggal reménykedhetünk közösen egy kedvezőbb folytatásban 20092010ben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldal on.) ELNÖK (Harrach Péter) : Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő következik. (Kovács Tibor: Nincs itt. - Kovács Kálmán: Messze van Brüsszel.) Nincs a teremben, akkor Kovács Zoltán képviselő úré a szó. (8.10) DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz) :
