Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
1874 magyarokét. Megfogalmazza a szöveges rész, hogy a támogatás biztos ítására kizárólag azon határon túli magyarok jogosultak, akik nem az európai uniós tagállamok állampolgárai. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a magyarázata az összeg csökkenésének. Más kérdés, hogy vajon szorulnake olyan, most már uniós országban élő határon tú li magyarok támogatásra, akiket ilyen eszközzel gyakorlatilag elvonunk a támogatási lehetőségből. Én azt gondolom, hogy igen, ha arra gondolunk, hogy Erdélyben hányan élhetnek, akik számára az egyetlen segítési lehetőség Magyarországról érkezett egészségüg yi vonatkozásban. Úgyhogy azt proponálom, képviselő úr, keressük meg együtt miniszter asszonyt, remélhetőleg nyitott lesz a problémára. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tóth Károly képviselő úr a következő felszólaló. (19.20) TÓTH KÁROLY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Számomra eddig két tanulsága volt a vitának, pontosabban a mai vitának csak egy, a másik egy tizenöt éves tanulság. Az első: minden igényt kielégítő költségvetés nincs, se kormánypárton , se ellenzékben. A második: jó költségvetés a mindenkori ellenzék szerint nincs. Ültünk ellenkező oldalon is, akkor mi mondtuk, hogy rossz a költségvetés. Ebből számomra egy dolog következik (Pettkó András közbeszólása) - nem, nem : amelyik témakörökről a mindenkori ellenzék, még egyszer mondom, a mindenkori ellenzék nem beszél, azok a költségvetési pontok rendben vannak, hiszen mindent kielégítő nincs, az ellenzék szerint jó nincs. Még egyszer mondom, a mindenkori ellenzék szerint, én is bíráltam költség vetést. Tehát amit kihagytak, amit nem bíráltak meg az urak sem a bizottsági összefoglalóban, sem a vezérszónoki beszédben, sem egyetlen hozzászólásban - hacsak most nem hívom fel rá majd a figyelmet , azok a területek lényegileg rendben vannak. Nem annyi t kaptak, mint amennyit szeretnénk, de az ellenzék is elfogadja, hogy legalább annyi kell oda, és nem érezte, hogy feltétlenül még további dolgot kell odahelyezni. Ez pedig ez a terület - és én örülök, hogy egy komplett terület ebbe a csoportba tartozik , ez a nagyon széles értelemben vett biztonságpolitika. A honvédségtől a nemzetbiztonsági szolgálatokon át a rendőrségig és más rendvédelmi szervekig érdemben kritikát a költségvetésük nem kapott, és én ezt nagyon pozitívnak tartom. Azért tartom pozitívnak, mert kiderült, hogy mindannyian fontosnak tartjuk ezeknek a szervezeteknek a működését, még akkor is, ha egyegy konkrét ügy kapcsán egyegy kis részterületről persze jóízű műbalhét és hatalmas vitákat rendezünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a ter ületeket a parlament egésze olyannak tartja, amit nem tett vita tárgyává. Elfogadja, hogy szükséges, legalább ilyen mértékig szükséges, és amilyen célt elérnek és maguk elé tűznek, az pedig fontos. Ezek közül én a helyzetből adódóan is egy elemet szeretnék kiemelni - kollégáim majd holnap folytatják , a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Kiderült, hogy ebből a közel 40 milliárd forintból, amely rendelkezésükre áll, “csak” négy feladatot kell megoldaniuk, és mindenki elfogadta, hogy ezt a négyet meg kell oldan i. Meg kell oldaniuk, hogy az állampolgár biztonságérzetét folyamatosan javítsák, és megpróbáljanak elémenni valamennyi olyan ügynek, amely az állampolgár számára kedvezőtlen hatást fejt ki; és nem politikai ügyről beszélek, hanem sokkal szélesebb értelemb en a közbiztonságról, a gazdasági biztonságról, a korrupcióról, a szervezett bűnözés elleni fellépésről. A másik ilyen feladat: minden olyan információ, minden olyan titok megőrzése az ország számára, amely elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az ország bi ztonságosan tudjon működni. Örülök, hogy ezt sem kérdőjelezte meg ma senki. A harmadik ilyen: minden olyan információ megszerzése a nemzet számára, a haza számára, amellyel katonapolitikai, biztonságpolitikai, külpolitikai döntéseinket meg tudjuk alapozni. Hál’ istennek ezt sem kérdőjelezte meg senki, egyébként nem tudnánk hatékonyan sem NATO, sem uniós kötelezettségeinknek eleget tenni.
