Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1809 A kormánynak és ennek a költségvetésnek valójában egyet len célja van, az, hogy az elmúlt hat esztendőben folytatott tevékenysége következtében felborult nemzetgazdasági egyensúlyt, a makrogazdasági mutatók szintjét valahogy helyrehozza. A cél tehát a költségvetési hiány és az ország adósságállományának csökken tése az elkövetkezendő esztendőkben. A most kidolgozás alatt álló közpénzügyi törvény is ennek a célnak van alárendelve. Egy normális országban, ha a társadalom elé több éven keresztül ilyen silány gazdaság- és nemzetpolitikai célokat állítanak, az nem szo kott nagy lelkesedést kiváltani, és ez nálunk sincs másképp. Ha végiggondoljuk a szocialistaliberális koalíció elmúlt hat évét, akkor számtalan programmal ismerkedhettünk meg. Gyurcsány miniszterelnök úrtól is hallottunk legalább tízet. Ezek a programok: a száznapos program, Európaprogram, konvergenciaprogram, száz apró lépéses programok, a gyurcsányi szelektív iparpolitika, az adócsökkentési projektek és egyebek voltak. Ezek a programok azért mondtak mind csődöt, mert mind felületesen átgondolt, kellő el őkészítést nélkülöző és rosszul menedzselt szóvirágok voltak. Az elmúlt évtized megmutatta, hogy a szociálliberális kormányzás csak a restrikcióban tud jeleskedni, erre már két esetben sort is kerített. Ezek a sűrű programváltozások - amelyekben sohasem eg yszerűen az elfogadott program karbantartásáról van szó - mutatják a kormányzás bizonytalanságát, azt, hogy a kormány képtelen áttekinteni a gazdasági és társadalmi folyamatokat, valójában nem tervez, hanem csak sodródik. Egy program talán több lett volna, ha alaposan ki van dolgozva, alaposan át van gondolva, és módszeresen végre van hajtva. Ha összehasonlítjuk a mostani szerény hiánycsökkentési célkitűzést Medgyessy Péter “Cselekedni most és mindenkiért! Jóléti, demokratikus és a nemzetközi fejlődés élvon alához felzárkózó modernizációs fordulat” programját - ezt a címet viselte , láthatjuk, hogy ez az ív nem túl kecsegtető. A jóléti rendszerváltásból rosszléti rendszerváltás lett. Ennek a nehéz helyzetnek az alapját a Medgyessykormány a száznapos program ok elfogadásával két hónap alatt rakta le, és Őszödig a koalíciónak négy évre volt szüksége, hogy valahogy realizálja a helyzetet. Szemben a korábbi programok elvben meglévő üzeneteivel, ennek a költségvetésnek nincs karakterisztikus üzenete sem a hazai, s em a külföldi vállalkozók felé, a lakosság felé is csak annyi, hogy a helyzete stagnál, ami valószínűleg azt jelenti, hogy romlani fog. Ismert a közgazdaságtudományból az úgynevezett bűvös négyszög, amelynek egyensúlyára a gazdaságpolitikusnak mindig figy elnie kell. A négyszög elemei: a gazdasági növekedés, az infláció, a foglalkoztatottság és az egyensúly. Ebből a kormány csak az utolsónak szentelt figyelmet, az első hárommal érdemben nem foglalkozik. Gazdasági növekedésünk messze alatta van az Európai Un ió átlagának, Németországénak, Ausztriáénak, és ebből a szempontból a legutolsók vagyunk az újonnan csatlakozott országok között; az eltérés nem kicsi. Az említett országok többnyire kétháromszoros növekedési dinamikát mutatnak. A költségvetés a növekedés visszafogását támogatja, és a kormány arra büszke, hogy a restrikció a vártnál jobban sikerült. A versenyképesség javítása érdekében nem történik semmi, a beruházások mélyponton vannak. A korábbi, többpólusú növekedést eredményező gazdasá gpolitika az állami fejlesztésekre, a vállalati beruházásokra, a lakossági fogyasztásra és az exportra támaszkodott. Ebből a négyből mára már csak az export maradt a többi visszaszorítása következtében. Ez természetesen a külkereskedelmi mérleg pozíciójána k javulásával együtt pozitív fejlemény, de az európai, illetve a világgazdasági konjunktúra függvénye, ami még ezt a tényezőt is bizonytalanná teszi. Az infláció szárnyal; erre majd még később kitérek. A foglalkoztatási helyzet javításáról a költségvetésbe n nem esik szó, de nincs is mivel dicsekedni. (14.10) Tudjuk, hogy az Antallkormány idején körülbelül egymillió munkahely szűnt meg. 1994 végén már csak 3 millió 909 ezer foglalkoztatott volt az országban. Megnéztük a 2007. augusztusi foglalkoztatási adat okat, amelyek szerint augusztusban 3 millió 944 ezer főt foglalkoztattak ebben az országban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 13 évben a kormányok csak beszéltek a
