Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1786 még újonnan csatlakozott uniós versenytársainktól. Ez a hiányátlag 1,6 százalék az Unió 12 országában; Magyarországon, ha kedvezően alakulnak a forgatókönyvek, ez 6,4 százalék lehet. Ugyanez a helyzet, ha a térség gazdasági növekedését hasonlítjuk össze , mert mondhatnánk azt, hogy rendben van, hogy eladósodtunk, hogy nagy volt az államháztartás hiánya, de ezt egy jó cél érdekében tettük: befektettünk a jövőbe, beruházásokat indítottunk el, munkahelyet teremtettünk. Csakhogy a helyzet nem az, a gazdasági növekedésünk 20022003 között tragikusan megfordult; amíg 2002ben még fölötte voltunk ennek az uniós átlagnak - újonnan csatlakozott országokról beszélek , addig ez 2003ban már nincs így, akkor 4,4 százalék volt az újonnan csatlakozott országok átlaga, 4,2 a mienk. Most már tudjuk jól a számokat, ebben az évben várhatóan 2,2 százalékos magyar gazdasági növekedés fog viszonyulni az újonnan csatlakozott uniós országok közel 6 százalékos, 5,9 százalékos átlagához. Itt persze átlagról beszélünk, azért tudjuk jól, hogy Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovéniában, amely országok a mi igazi versenytársaink a tőkevonzás képességét tekintve, ezekben még az átlagnál is jóval magasabb a növekedés; Lengyelország, Szlovákia, Csehország 6 százalék, 7 va gy éppen 9 százalék fölötti növekedéssel bír. Tehát mi nem a növekedés érdekében adósodtunk el, mint ahogy azt a számok bizonyítják, hanem, ahogy az előbb fogalmaztam, politikai célok miatt. A munkanélküliség tekintetében ugyanez a helyzetünk. Amíg 2001be n még a magyar munkanélküliségi ráta 5,7 százalék volt - (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) , és Szabó Zoltán bekiabálása mellett kell mondanom, hogy az újonnan csatlakozott uniós országok átlaga 11,4, tehát jóval magasabb volt a szomszéd országokban a munkanélk üliségi ráta , addig ez a tendencia 2007re már megfordult, és Magyarország, sajnos azt kell mondanom, hogy az átlag fölé került; tartósan egy 7,5 százalékos munkanélküliségi rátával kell az országnak megbirkóznia. Ugyanez a helyzet, ha az inflációt nézem , a legszegényebbek adóját. Úgy szoktak fogalmazni, hogy minél kevesebb valakinek a jövedelme, annál kevésbé tud védekezni a pénzromlás, az infláció ellen. Ebben is azt látjuk, hogy Magyarország bizony a térség csúcstartója. 2007ben év végére várhatunk ta lán egy 6,5 százalékos fogyasztói áremelkedést, inflációs mértéket, de ez éves átlagban valahol 7,5 százalék környékén lesz. Ebből a szempontból tehát valóban az ország teljes lakossága fizeti meg annak a hibás gazdaságpolitikának az árát, amit 2002 óta rá kényszerítettek. Ne legyenek illúzióink, nincs két gazdaság, nincs egy jól működő magángazdaság és egy rosszul működő állami gazdaság. Ha az állami gazdaságpolitika hibás és rossz döntéseket hoz, akkor ennek az árát a magánszektor, a magánvállalkozások is megfizetik. Gondoljunk csak arra, hogy a jegybanki alapkamat Magyarországon ma 7,5 százalék. Bizony a hiteleknél, a beruházásoknál - beszélhetnék a vállalkozói hitelekről, de akár a fogyasztási hiteleknél is - a magyar lakosság ma jóval az uniós társak föl ötti kockázati felárat kell hogy fizessen, duplán fizetjük tehát meg a rossz gazdaságpolitika következményeit, nemcsak a munkanélküliségben, az eladósodásban, a jövőfelélésben, hanem sajnos a lakossági hitelek növekedésében és törlesztésében is. Ebből a sz empontból tehát megint csak mélyen alatta vagyunk a versenytársainknak. Végül hadd mondjam azt, hogy ugyanez a helyzet, ha a kívánatos célokat nézem meg. Gondolok itt arra, hogy az euró bevezetésének kérdésében nemrégen még, öt évvel ezelőtt egy teljes kon szenzus volt a hazai politikai és gazdasági elitben. Mindenki azt mondta, hogy legkésőbb 2007ben csatlakozni tudunk majd Szlovéniával együtt. Emlékezzenek vissza, itt ült a patkóban még az a pénzügyminiszter, László Csaba, aki erről beszélt, aztán itt ült a következő pénzügyminiszter, Draskovics Tibor, aki azt mondta, hogy 20082010 lesz ez a dátum, aztán szépen tolódtak az időpontok, hogy aztán lassan a ködbe vesszenek. Hiszen ma abban a helyzetben vagyunk, hogy amíg 2002ben mindannyian azt gondoltuk, ho gy 2007re csatlakozni tudunk - zárójeles megjegyzésem, hogy Szlovénia január 1jével be is vezette az eurót, 2002ben még mi is abban a helyzetben voltunk , ehhez képest ma ott tartunk, hogy csak elemzői konszenzus alapján tudunk valami ködös dátumot mon dani. Ma 2014 elvileg ez a dátum, és az ország egy sorozatos leminősítést élt meg, az
