Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYULA FERENCNÉ (MSZP):
1719 Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Nyul István képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Heintz Tamás képviselő ú rnak. DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezt a 80 százalékot néhány másodpercben tisztázzuk. Nem én érek rá megszámolni, hogy hány beteget és hány másodpercig adminisztrálunk, ez a kijelentés a kormánypárti televíz ió esti műsorában hangzott el dr. Kincses Gyula államtitkár úr szájából. A kérdés úgy hangzott, hogy így vane, foge ez a többbiztosítós rendszer bevezetésével csökkenni. A válasz az volt, hogy nem, sőt. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖ K (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Heintz Tamás képviselő úr. Megadom a szót Gyula Ferencné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. GYULA FERENCNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi két percbe n röviden szóltam a területi kórházunkról, de azért egy mondatot még hozzátennék; talán annyit, hogy mindaz, hogy mi területi kórház maradtunk, a kórházi szolgáltatásokat igénybe vevőket egyáltalán nem zavarja. Nagyon sokat foglalkozunk mostanában vele, és nyilván a választópolgárok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy véleményt mondjanak az egészségügy további átalakításáról. Azt gondolom, hogy legalább ilyen nagy közérdeklődésre tart számot ez is, mint ahogy annak idején a kórház sorsát kísérték. Azé rt elmondanám, hogy a reformok szükségességével sokan egyetértenek, az orvosok egy része is. Kórházi orvosokkal, háziorvosokkal, járóbetegszakrendelőben dolgozókkal rendszeresen véleményt cserélek, az ő véleményük szerint is a reformok indokoltsága vitath atatlan. Évekkel ezelőtt hozzá kellett volna kezdeni, mondanak nekem ilyet, és akkor még több idő lett volna az előkészítésre. Nyilván sok érv hangzik el mellette, természetesen ellene is, de azt gondolom, ez minden üggyel így van. Azokkal értek egyet, aki k biztosak abban, hogy mindenfajta átalakulásnak vannak pozitív oldalai is, és természetesen a hátrányait sem kell elhallgatnunk. Mi az, aminek teljesülnie kell? A minőség, a hozzáférés, a rendszerben tarthatóság, ez a három pillér a szolidaritás alapelvén nyugszik, ahol a verseny eszköz lesz a jobb ellátásért. Az ellátáshoz mindenki hozzáfér, éljen vidéken vagy a fővárosban, legyen idős vagy fiatal, és ez számomra nagyonnagyon fontos. Annak idején mindenki megtanulta, hogy a súlyponti kórházaknak úgy kell elhelyezkednie, hogy 50 kilométeren belül a beteg eljusson oda; most majd azt is megtanuljuk, hogy 15 kilométeren belül minden kistérségben mindenki hozzáférjen a járóbetegszakrendelőhöz, és minden 15 ezer emberre jutnia kell egy járóbetegszakrendelőnek . Az országban mindenütt, de egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérségben, ahol én is élek, nagyon fontos, hogy folytatódjanak, legyenek garanciák arra, hogy folytatódnak a népegészségügyi programok, és azt gondolom, mindannyiunk felelőssége, hogy kiki a maga helyén, a maga lehetőségeivel segítse az egészségtudatos magatartást. Az ellátásból - legalábbis minden anyagban, amit olvastam, világosan látszik - senki nem fog kimaradni, a pénztárak valamennyi háziorvossal kötelesek lesznek szerződést kötni. Mi történik akkor, ha esetleg valaki biztosítót akar váltani vagy mást gondol? Nyilván évente egyszer megteheti ezt a váltást. (18.10) A mai napon, azt gondolom, nagyon sok ellenérvet hallottam arról, hogy miért nem jó ez az átalakítás.
