Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1673 Az ország lakosainak biztonságát, gazdasági stabilitását, jövőbeli lehetőségeit meghatározó egyik legnagyobb és legfontosabb szolgáltatórendszer az egés zségügy rendszere. Az ellátórendszer és az egészségbiztosítás átalakítását ezért csak jól megalapozott, megfelelő hatástanulmányokkal alátámasztott programmal, valódi egyeztetésekkel, józan időbeli ütemezéssel, rákészülési idővel és nem utolsósorban az éri ntettek felkészítésével szabad csak megvalósítani. Az egészségügyi ellátórendszer átalakításának eddig megtett lépéseivel nem az a baj, hogy a célkitűzés hibás lett volna. Az a baj, hogy a tervezés hihetetlenül felületes volt, rosszul ütemezett, ezért a ko ncepciót a politikai alkuk és a lobbik könnyen tovább tudták torzítani. A megvalósítás részletei kidolgozatlanok maradtak mind a mai napig, ötletszerűen, kapkodva történtek. Nem hagytak időt az értelmes megvitatásra. Ennek következtében a betegellátásban m áig is tartó zavarok súlyos bizonytalanságot keletkeztettek, mindezek pedig közvetlenül rontják a betegellátás minőségét. (Az ülés vezetését Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke veszi át.) Sajnos, az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos döntése k előkészítésében is a fenti felelőtlenség és a kapkodás látható. Politikai alku köttetett. Fejére állított tervezés történik hetek óta, szinte szemünk láttára folyik az a munka, amely bizonyítja napról napra, hogy gombhoz varrják a kabátot. Azaz először k ijelentették, hogy lesz többbiztosítós modell - már vagy négyötféle fajtájával is találkoztunk , majd utána keresték meg a magyarázatot, hogy ez milyen formában és miért jó megoldás. A Magyar Demokrata Fórum képviselői azért tettek fel kérdéseket, 48 ké rdést az egészségügyi miniszternek, hogy még a törvény benyújtása előtt világossá váljanak a legfontosabb összefüggések. Megkaptuk a választ és a minisztérium által időközben közzétett koncepciót. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ezek a válaszok többségük ben csupán ígéretek, bizonyítékok nélkül. A gyógyításnak Hippokratész óta a legfontosabb alapelve: nil nocere! - vagyis ártani nem szabad. Mindig a legjobb eredményt, a legkisebb ártalmat ígérő gyógyítási módot kell választani az orvosoknak a lehetőségek k özül. Ezt az elvet egyébként nem ártana a politikusoknak, döntéshozóknak az esküjébe is beletenni. Csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai nem nagyobbak, mint más megoldásoknak. Béki Gabriellával egy mondat erejéig vitatkoznék. Számomra nem a reform fogalma a lényeg, hogy azt precízen meg tudjuk határozni - sokkal fontosabb a reform célja: nil nocere! Márpedig ez az előterjesztés, amelyről beszélünk, egyelőre nem bizonyítja azt, hogy önök tisztában lennének azzal, mennyi káros kö vetkezménnyel járhat ez a döntéssorozat. Számunkra csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai, még egyszer mondom, nem nagyobbak, mint más megoldásoknak. A minisztérium által megjelentetett koncepció tartalma, a reform megvalósítás ának tervezett módja előre láthatóan erősen növeli a kockázatot, és kiszámíthatatlan mennyiségű mellékhatása van. És ez nemcsak a Magyar Demokrata Fórumnak a véleménye. Hallhattuk itt az ellenzéki képviselőtársak véleményét is, de amit láttunk, az elmúlt h ét egyeztetési paródiája: számos szakmai és civil szervezet mondott véleményt a tervekről, ám egy sem akadt, amely elfogadhatónak tartotta volna az önök elképzeléseit. Mondhatják, hogy az ellenzék elfogult, mondhatják azt, hogy minden szakmai szervezet csu pán a maga érdekeit védi, ám itt független szakértőkről is szó van, a kormánypártok oldalán álló szervezetekről, sőt a nagyobbik kormánypárt e padsorokban ülő szakpolitikusainak egy része sem tudja elfogadni a felvázolt megoldást. A Magyar Demokrata Fórum egészségügyi kabinetje megvizsgálta az egészségbiztosítás átalakításának koncepcióját és a miniszteri válaszokban foglalt átalakítás kockázatait és mellékhatásait. Ennek alapján nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nem támogatjuk a tervezetet. Nem támog atjuk, mert az átalakítás számos kérdése tisztázatlan; egyszerre oly sok ponton változtat a rendszer működésén, hogy a változtatások összefüggései kibogozhatatlanok. Ezt megismerni, ehhez alkalmazkodni képtelen mind a betegek, mind a szolgáltatók sokasága. Kockázata az, hogy tartósítja az egészségügyben már most is demoralizáló bizonytalanságot a betegek és az
