Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP):
1629 az e témában lefolytatott vitákból és nemcsak itt a parlamenti padsorokban és a bizottságokban, hanem a médiában folytatott vitákból is egyértelműen látható, ez a kérd éskör nemcsak a politikával foglalkozó szakembereket, szociológusokat, jogászokat érdeklő kérdés. Az e témában lefolytatott viták nemcsak itt a parlamentben töltődtek meg tartalommal, hanem mi mindnyájan, parlamenti képviselők, tapasztalhatjuk, hogy a törv ényjavaslat kiváltotta a választópolgárok érdeklődését is. A megoldási módok tekintetében, mint ahogy Sándor Klára az előbb részletesen ecsetelte, társadalmi, politikai és kulturális tradíciók különbözősége jellemzi Európa és a világ országait egyaránt. Ne m kívánnám megismételni azokat a nemzetközi adatokat, amelyeket képviselőtársam az előbb elmondott, hiszen vannak különböző megoldások Európában és a világ számos országában, ahogy ő is elmondta, a választási törvényben foglalt kvóta jelenti egynémely orsz ágban a megoldást, Franciaországban többek között például az alkotmányban foglalt kvóta a megvalósítandó. Azonban szeretném nyomatékosan felhívni képviselőtársaim figyelmét egy nem elhanyagolható körülményre, mégpedig arra, hogy Magyarországon a parlamenti pártok közül egyedül az MSZP az egyetlen olyan politikai párt, amely saját szabályait 2000től megváltoztatta, és a vezető testületeinek megválasztásánál, az országgyűlési és önkormányzati választások során listaállításnál női kvótát alkalmaz. Ez egyébkén t a 2002es választásoktól folyamatosan érvényesül. Amikor erről beszélek, akkor mindnyájunkban felvetődhet az a kérdés, hogy valójában feltétlenül törvényalkotási eszközökkel kell és lehet a kívánt célt elérni, szabade vagy lehete a nemek közötti esélye gyenlőség elérését kizárólag jogi szabályozás eszközrendszerével kezelni, vane más eszközrendszer a megoldásra. Magyar Bálint az alkotmányügyi bizottság előtt egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy nincs más eszköz, amit mutatnak a statisztikák is az öt p arlamenti és önkormányzati választás tapasztalataként. Én nem osztom teljes mértékben Magyar Bálint ebbéli véleményét, hiszen én azt hiszem, hogy az esélyegyenlőség megvalósulását a törvényalkotás keretein túl a társadalmi tudat formálásával is lehet jelen tős mértékben befolyásolni. Ebben jelentős szerepet kell vállalniuk a politikai pártoknak, az alkotmányos alapelvek, így a társadalmi esélyegyenlőség érvényre juttatásával. A skandináv példa magyarországi követése, a pártok belső szabályzataiban megfogalma zott és teljesített női kvóta alkalmazása jelentősen hozzájárulna az ügy eredményességéhez. Az MSZP szociáldemokrata pártként az első határozott lépést megtette. A pártszabályzatban foglalt kvóta tévedések elkerülése végett nem a nőket kényszeríti közéleti szerepvállalásra, hanem a pártokat, a politikai közéletet arra, hogy ténylegesen a saját működésükben is megjelenjenek valóságos társadalmi esélyegyenlőséget eredményező folyamatok. Ennek jelenleg is alkotmányos módja - természetesen a jelölteket állító p ártok egyetértése esetén , hogy maguk írják elő a nemek kiegyensúlyozását országos és területi listáik kialakítása során. Örültem volna, ha ennek egy reprezentatív példájával találkozhattunk volna az SZDSZ esetében, hiszen a közelmúltban megüresedett képv iselő parlamenti helyére a most előterjesztett alkotmány- és törvénymódosítási javaslatok szellemében nő képviselőt kellett volna delegálnia a Szabad Demokraták Szövetségének. Például egy ilyen gesztussal válhat egy politikai párt a társadalmi tudatot form áló tényezővé. A jelenleg hatályos jog egyébként ma is lehetővé teszi ezt, sőt az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 11. § (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten felhatalmazza a pártokat előnyben részesítési követelmények rögzítésére is. (22.40) A politikai kultúra formálása, az ezzel a témával kapcsolatban kialakított, minden párt által osztott politikai konszenzus hatékony és egyben társadalmilag is elfogadott cél lehetne. De ehhez a politikai akaratnak a pártokban meg k ell lenni. Ha ebben a széles társadalmat érintő kérésben nincs és nem is lesz a pártok között konszenzus, ha nem lesz politikai akarat, akkor tényleg a törvényalkotás eszköze marad az egyedüli lehetőség a kívánt eredmény elérésére.
