Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz):
1630 A törvényjavaslatokat me gvizsgáltuk, és azt gondoljuk, hogy alapvetően egyet lehet ezekkel érteni. Természetesen tovább kell finomítani alaposan átgondolt módosító indítványokkal a jelenleg benyújtott törvényjavaslatokat, ebben az MSZP frakciója partnere az előterjesztőknek. ELNÖ K (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszony. Következik Pelczné dr. Gáll Ildikó képviselő asszony, a Fidesz részéről. PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt e késői órában, nem túl méltó időpontban kerül tárgyalásra ez a törvényjavaslat. Érthetem ezt akár üzenetnek is, hiszen ez a téma, úgy gondolom, kellő nyilvánosságot kellene hogy kapjon, ha már mindannyian, mint az eddigi hozzászólásokban elhangzott, ezt a kérdés t fontosnak tartjuk. A nők szerepvállalása és egyáltalán megjelenése a közéletben kellően nagy feladatot jelent, ugyanakkor precíz felkészülést is kíván, tudatos tervezést, és be kell hogy valljuk, nagyon sok lemondással járó feladat. Ilyenformán életünk s zámos kérdése nem tekinthető személyes ügyként, hanem azon régesrégen túlnyúlt már. Éppen ezért közös megoldást kíván, amelyet nem gondolom, hogy kizárólag pártszinten kell rendezni. A köz érdekében felszólalni, úgy vélem, nem mást jelent, mint politikát. Alapos tájékozódás, vita, nemzetközi tapasztalatok begyűjtése előzte meg a FideszMagyar Polgári Szövetség véleményét ebben a témában és véleményünknek a megformálását a mai napig. Azonban úgy gondoljuk, hogy vannak közös feladataink, nőként, női politiku sként is vannak közös feladataink, és ezeket politikusként kell megoldani. Tudjuk, hogy a jelenlegi nőpolitikát alapjaiban meg kell formálni, azonban egy 11 százalékos képviseleti arány - Sándor Klárához csatlakoznék - nem teszi lehetővé, hogy véleményünke t megfelelő formában tartalommal, eredményesen be tudjuk mutatni a tisztelt Ház előtt. Vagyis az a tendencia, amely a rendszerváltozástól kezdve tartósan stagnáló formában nyilvánul meg, semmilyen természetes módon nem vezethet el ahhoz a küszöbértékhez, a mely kívánatos lenne. A rendszerváltozás óta eltelt 17 év társadalmi és politikai változásai létrehozták Magyarországon a demokrácia valamilyen formáját, ugyanúgy, mint a legtöbb posztszocialista országban. Azonban ezek a demokratikus intézmények nemhogy n em támogatták, hanem nyitottá sem tették a nők és a férfiak egyenlő esélyű részvételét például a politikai döntéshozatalban. Európai összehasonlítással nézve különösen látványos az a tendencia, amely szerint Magyarországon csökken a nők aránya az országos döntéshozatalban. Az Interparlamentáris Unió megmérte ezt, és 2004hez képest - 187 országról van szó, ez a vizsgálat tárgya , akkor a 65. helyen voltunk, ehhez képest sikerült “javítani” 2006ra. Oly sok minden másban, ebben is elhaladt mellettünk az idő , jelenleg a 100. helyen állunk, tehát éppen büszkék lehetünk az elért eredményre. Vagyis Magyarországon az egyik legalacsonyabb a női képviselők száma a parlamentben. Mondhatjuk, hogy elég, megfelelő ez a szint. Akkor ezt ki kell nyilvánítani: mi elégedet tek vagyunk ezzel az eredménnyel. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy nem, és képesek vagyunk a nők képviseletére, nemcsak szakpolitikusként tudunk dolgozni a parlamentben - merthogy ez kötelességünk , akkor kérem szépen, itt az ideje az összefogásnak. El kell m ondanunk, hogy közösen ezt a véleményt kívánjuk megformálni, és ezt a frakción belül is képviselni kell. Merthogy valamilyen szinten el kell számolnunk a többi nő felé is. Elmondhatom, és talán ebben egyetértünk, hogy nőként Magyarországon az egyik legnehe zebb politikusi karriert befutni. Sajnos, kevesen számolnak azzal, hogy a nők közéleti részvételének alacsony voltával maga a politikai lét is szegényebb lesz. Kimarad belőle egy sor fontos szempont, szemlélet, tapasztalat. Végső soron nemcsak a nők veszít enek, hanem a társadalom egésze veszíthet. Mi, nők nagyon sok elemmel hozzájárulhatunk a vezetéshez, hatékonyabbá tehetjük a helyzetek kezelését, rugalmasan alkalmazkodóvá tehetjük a szervezeteket, s mindenféleképpen azt gondolom, hogy ez a politikai dönté sekre és a politikai kultúrára is pozitívan hatna. Azt mondják, hogy mi, női
