Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PETTKÓ ANDRÁS jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1526 Ha belenézünk az “Új Magyarország - egyensúly, reform, fejlesztés” című díszes kiadványba, amelyben 2007. június 9én a kormány beszámol egyéves tevékenységéről, működéséről, a tervezett centralizációval kapcsolatban a következő számokat találjuk. A centralizáció mértéke 2007ben várhatóan 38,6 százalék, szemben a mostani költségvetésben szereplő 38,92 százalékkal, a 2008. évi terv pedig 37,8 százalék volt, szemben a költségvetésben szereplő 38,93 százalékkal. Itt tehát nem inflációs hatásról van szó, hanem arról, hogy a centralizáció mértékét a kormány fél év alatt több mint 1 százalékkal emelte meg, azaz most három hónappal később 300 milliárd forinttal magasabb bevételt irányoz elő ez év júniusához képest. Ez mindenképpen koncepcióváltást jelent, am i valószínűleg annak a beismerése, hogy a kiadások csökkentésében a kormánynak nem sikerült elérni a várt eredményeket, és ezért az egyensúly érdekében a restrikció fokozását választotta. Mint tudjuk, a gazdasági növekedés a várakozások alatt van, és az MD F véleménye szerint ezen a téren jövőre sincs sok ok az optimizmusra. Ezzel a gazdaságpolitikával egy rossz, lefelé vezető spirálba kerül vagy kerülhet a magyar gazdaság. A magas adók ugyanis visszafogják a gazdasági növekedést, ezért az egyensúly érdekébe n az elvonások növekednek, ami a következő körben ismét a növekedés mérséklődéséhez vezet, és ez így fog folytatódni. Ebben az adótörvényben nyomát nem látjuk annak, hogy a gazdaság versenyképességének javítása, illetve a nemzetközi adóversenyben való hely tállás terén történik valami. Sőt kétkörös elmaradásunk kezd kialakulni: egyrészt a felzárkózás helyett folytatódik a leszakadás az európai tizenötökkel szemben, másrészt a magyar gazdaság minden paramétere látványosan rosszabb az újonnan csatlakozott orsz ágok makroparamétereinél. Mind a munkabérterhek, mind a fogyasztási adók jelentősen magasabbak az Unió átlagánál. A Világbank 2007. szeptember 26ai jelentése a vállalkozások működési feltételeiről a magyar adórendszert a nemzetközi rangsorban a 127. helyr e sorolta. Még a 27. hely is nagyon rossz lenne. Nem hinném, hogy erre a teljesítményre a szocialistaliberális koalíció hatéves kormányzás után különösen büszke lehetne. Egy normális Magyarországon azért egy ilyen megállapítás mellett nem mehet el szó nél kül a kormány, ezen a helyzeten sürgősen javítani kell. Gondolom, hogy mindenki tudja, a nemzetközi adóverseny következtében nincs szuverén döntés az adóztatásban, de ezt nemcsak szlogennek kell használni egy ilyen törvényjavaslatban, hanem e szerint kell cselekedni. Nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a megállapítás mellett sem, hogy az adótörvényeknek az egyszerűsítésen túlmenően különösebb célja nincs. Egy normális országban az adótörvények minden mondata tudatos társadalom- és gazdaságpolitikát fejez ki, és abban az esetben, ha az adótörvények változtatása és meg nem változtatása nem tudatos, ezekre akkor is hatással bírnak. Az, hogy ezt a kormány 10,6 százalékos adóemelés esetében nem így teszi, csak azt bizonyítja, hogy a kormánynak ugyanúgy, mint a z előző hat esztendőben, továbbra sincs markáns gazdaság- és társadalompolitikája, továbbra is csak sodródik a kialakult, pontosabban a saját maga által létrehozott súlyos makrogazdasági helyzettel. A Magyar Demokrata Fórum tudatos adópolitikát vár el a ko rmánytól; többek között ennek érdekében nyújtotta át a miniszterelnök úrnak “A középosztály 13 pontja” címmel azt a tömör fejlesztési és adókoncepciót, amitől a versenyképesség javulását, és ennek keretében az ország gyarapodásának zálogát jelentő középosz tály helyzetének javítását várja. Sajnos ezeket a javaslatokat, amelyeknek jó része természetesen adóreform nélkül is megvalósítható, nem látjuk visszaköszönni ebben az adókoncepcióban. Ekkora bevételnövekedés mellett lenne elég forrás arra, hogy például m egszüntessük a közeli hozzátartozók örökösödési illetékét, a haláladót, a kamatadót, az árfolyamnyereségadót, a bankadót és másokat, ahelyett, hogy a túlköltekezési politikát folytatná a kormány. A kormány állítása szerint miután az adókulcsokban nem tört ént emelés, és általánosságban nem az adóemelési szándék jellemzi ezt a törvényjavaslatot, az adóbevételek növekedése jórészt a gazdaság kifehéredéséből, illetve a gazdasági növekedésből ered. Jó lenne, ha a kifehéredés
