Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
1450 Azt gondol juk, hogy a mai szabályozásunk, forgalmunk, lehetőségeink köszönő viszonyban sincsenek egymással. És ha köszönő viszonyban sincsenek egymással, akkor nem biztos, hogy az a megoldás, hogy megemeljük a büntetést, és semmi mást nem teszünk, ha nem nézzük az u takat, holott a mai közútrendszer - annak ellenére, hogy autópályák épülnek, de hiszen autópálya nagyon kevés van az országban - szinte lehetetlenné teszi a szabályos közlekedést, szinte lehetetlenné teszi a balesetmentes közlekedést. De ne ezzel foglalkoz zunk, foglalkoztunk ezzel már eleget! Viszont nézzük meg azt, hogy azok, akik balesetet okozhatnak, milyen csoportokba oszthatók, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a balesetek okaihoz. Három baleseti okot lehet megkülönböztetni azok között, akik azt okozz ák: a tudatos szabályszegés okozta baleseteket, a nem tudatos, azaz pillanatnyi kihagyásokat és a külső hatások által befolyásoltakat. Az elsőnél, a tudatos szabályszegésnél a relatív gyorshajtásra kell felhívni a figyelmet. Soha nem az abszolút gyorshajtá s az, ami balesetet okoz, mindig a relatív gyorshajtás, mi pedig csak az abszolút gyorshajtást akarjuk büntetni. Relatív gyorshajtás lehet akár 30 kilométernél is, amikor valaki nem fékez, ha gyalogátkelőhelyhez közeledik. Ezt soha, sehol, senki nem vizsgá lja. A követési távolság be nem tartása is egy tudatos szabályszegés: amikor kamionok sorban mennek az úton, úgy, hogy 10 centi van közöttük, az előző autós nem tud beférni közéjük. Ezt soha, sehol, senki nem büntetni. Csak az abszolút gyorshajtást, amire rákényszerül abban az esetben, hogyha nem tud bemenni. De mondhatjuk azt is a második csoportnál, a nem tudatos, pillanatnyi kihagyásnál, hogy a baleset megtörténtéig a legtöbb ember azt hiszi, hogy jól csinálja ezt a közlekedési dolgot - pedig rosszul mér i fel saját állapotát, saját képességeit. De nincs oktatás, nincs olyan jellegű oktatás, hogy ez tudatosuljon az emberekben, és egy kicsit másképp álljanak hozzá a dolgokhoz, ahhoz, amit a közúton tapasztalnak. Ezért gondoljuk azt, hogy a megoldást, a bale setek számának a csökkentését (Az elnök csenget.) nem ott kell keresni, hogy megemeljük a bírságot, hanem hogy a közlekedés körülményeit vizsgáljuk meg, és azokon javítsunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Molnár Béla frakcióvezetőhelyet tes úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. (Dr. Fodor Gábor jelzésére:) Igen, Fodor Gábor miniszter úrnak adom meg a szót. DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Ú r! Engedje meg, hogy a távol lévő Kóka János miniszter úr helyében, aki szintén egyéb más közfeladatokat végez most el, én válaszoljak önnek, és hadd köszönjem meg a képviselő úrnak, hogy szóvá tette ezeket a kérdéseket itt a parlamentben, mert azt gondolo m, mindannyiunkat izgató és érintő problémákról van szó. A képviselő úr azzal kezdte, hogy az előző percekben a demokrácia alapintézményeiről beszéltünk Herényi Károllyal, egymással itt a parlamentben, és hogy most ez egy földhözragadtabb téma lesz, amikor a közúti közlekedésről beszélünk. De az az igazság, hogy nincs is olyan távol ez a kettő egymástól. Pont a képviselő úrnak a felvetése indított arra, hogy azzal kezdjem a válaszomat, hogy nekem az a meggyőződésem - és azt gondolom, hogy nem vagyok ezzel e gyedül az országban; talán a világban sem olyan egyedülálló ez a szemléletmód, hiszen ismerjük ennek a szakirodalmát , hogy bizony egy országnak a kultúrája például a közlekedési kultúrájában is megnyilvánul. Az, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz - ismer jük a viselkedéskultúrának a sajátosságait , vagy hogy például sportolás közben is milyen intenzíven jön ki az ember személyisége, vezetés közben is, a közlekedésben is ugyanúgy kijönnek a személyiségünknek a sajátosságai, és egy országnak a kultúrája, a közlekedési kultúrája sok tekintetben leképezi a politikai kultúráját is. (8.30)
