Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - A Magyar Köztársaság hosszú távú fenntartható fejlődésével kapcsolatos tervezési, és egyeztetési folyamat feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERESS JÓZSEF (MSZP):
1391 valós hatásait, és ezek között megpróbálja a valós összhangot érdemi intézkedésekkel és mechanizmusokkal kialakítani. Ezért nagyon fontos, hogy hosszú távon és valóban komplex módon gondolkodjunk, azaz a globali záció pozitív hatásait próbáljuk felerősíteni, és próbáljuk kivédeni azokat a negatív hatásokat, amelyek eddig nagyon sokszor, és hangsúlyozni szeretném, váratlanul jelentek meg az eddigi fejlesztések folyamán. Ha jól használjuk ezeket a korszerű technológ iákat, akkor nemcsak a gazdaság fejlődésében léphetünk előre, hanem bizony előreléphetünk térségi fejlődésben, és előreléphetünk a szociális fejlődésben is. Akkor eljutunk oda, hogy hol vannak az erőforrásai ennek az újszerű fejlődésnek, s úgy gondolom, ho gy itt olyan új innovatív modellekre van szükség, amelyek képesek összekapcsolni ezeket a látszólag egymástól eltérő szempontokat és erőforrásokat is. Akkor beszéljünk arról, hogy hol kell a verseny, és hol kell az együttműködés, mert kell mind a kettő. Ke ll a verseny a kreativitásban, de tényleg a kreativitásban legyen verseny, és kell az együttműködés abban, hogy hol tudjuk a fenntarthatóságát biztosítani a fejlődésnek. Nos, ezek a helyi modellek újfajta szemléletben kellene hogy megjelenjenek. Ahogy itt elhangzott az előző hozzászólásokban, a közösségeknek meghatározó szerepe kell hogy legyen, és annak a szemléletnek kell meghatározó szerepe legyen, amely ezeket a közösségeket a fejlődésben viszi és vezeti. Mindig oda jutunk vissza, hogy tervezni kell, és a tervezésnél ezeket a nem kívánt mellékhatásokat bizony meg kell vizsgálni, és meg kell találni a mechanizmusokat, amikkel ezeket el lehet kerülni vagy legalábbis csökkenteni lehet őket. Azaz az erőforrások egyszerű felhasználása mellett - hozzátenném, e gyre inkább helyett - az erőforrások megsokszorozására lenne szükség. S akkor máris ott tartunk, hogy mi is lesz 2011ben a magyar elnökség fő napirendje, vajon mi lesz Európának az új hozzászólása a megújuló lisszaboni folyamatokhoz, vajon hogyan képzeljü k el akkor mi együtt azt a bizonyos új európai tudástársadalmat, amiben ez a fenntartható fejlődés lesz a meghatározó szemlélet. (21.10) Abban bízom, hogy ez a tudás különleges képességekkel rendelkezik, mert megosztható, mert úgy használható fel, hogy köz ben nem kopik el, nos, ez a sajátos képessége olyan új erőforrásokat teremthet, amelyek képesek lesznek önmagukat megsokszorozni. Nekünk már “csak annyi” a feladatunk, hogy ezt a különleges képességét az emberi tudásnak valóban hatékonyan alkalmazzuk a fej lesztési modelljeinkben. És még egy nagyon fontos szempont kell, ez pedig az, hogy a civil társadalmat ne kisebbségi partnerként kezeljük. Ne úgy tekintsük, hogy ő van, magunk között szólva egy kicsit olyan szükséges rossz, amivel számolni kell, mert egyéb ként a közvélemény nyomását nehezen lehet kezelni, hanem úgy tekintsük, hogy ez az igazi hajtóereje mindennek a folyamatnak. Ha valóban komolyan vesszük, hogy a civil társadalomban igazi partnereket akarunk keresni és találni, ha tudomásul vesszük, hogy az ő részvételük határozza meg és hozza igazán eredményes szintre a fenntarthatóság folyamatait, nos, akkor van esélyünk arra, hogy ez a fejlődés valóban fenntartható lesz. Úgyhogy nem elég, ha azt mondjuk, hogy az EUkötelezettséget teljesítjük, azt is telj esítjük; sokkal fontosabb, hogy saját jól felfogott érdekeink szerint járjunk el, és ezért kell fenntartható fejlődésben gondolkodnunk. Végül mégiscsak a politikáról kell néhány szót mondanunk. Itt nagyon sokan elmondták, milyen fontos az együttműködés, az t hiszem, ez most már remélhetőleg közhely lesz, remélem, hogy más alkalmakkor is előjön majd. Ha már politikáról beszélünk, akkor idézzünk egy nagy politikust. Churchill azt mondta, hogy a politikusok általában a választásokban gondolkodnak, az államférfi ak pedig a következő generációban. Azt kívánom, hogy ez a fajta bölcsesség jöjjön el a mindennapjainkba, és bízom abban, hogy a fenntartható fejlődés valóban képessé tesz bennünket arra, hogy a választási ciklusokon messze átívelő gondolatainkat és gyakorl atainkat meg tudjuk valósítani a hétköznapokban is. Ehhez kívánom, hogy majd amikor 1050 év múlva visszagondolunk, és megállapítjuk, hogy milyen sokan lettünk, bár kevesen voltunk, akkor ezt a
