Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1126 statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy hogyan romlik a gyerekeink és az ifjúság állapota. Nemrég tárgyalta a parlament a “Legyen jobb a gyermekeknek” anyagot, a következő napirendi pont az ifjúság, a f iatalság helyzete, ha jól emlékszem, tavaly ősszel tárgyaltuk a drogstratégiát. Minden anyag azt mutatja, hogy rohamosan romlik a gyerekek állapota, és egyik anyagban sincsen válasz arra, hogy és akkor mit tegyünk. Szent meggyőződésem, hogy nincs más megol dás a családpolitika mellett, mint hogy a pedagógusokat olyan helyzetbe hozzuk, olyan körülményeket biztosítunk számukra, hogy valamit tudjanak pótolni, adni annak a sok, egyre növekvő számú ilyen gyereknek, és ez csak idővel megy. Ez az egyik, amit mondan i akartam. A másik pedig: lehet, hogy ha kéthárom napon keresztül erről vitatkoznánk, talán közelednénk egymáshoz, de én változatlanul úgy látom - ez minden, a szakmát belülről még jól ismerő embernek a véleménye , hogy az iskolában a minősé g legfontosabb garanciája a kiváló, a jó pedagógus, akit ha túlterhelünk, ha agyonnyomunk munkával, ha kifárad, ha nem képes azt a magas munkamennyiséget nagy óraszámban, megfelelő színvonalon végezni, akkor hiába öntünk zsákszámra pénzt az oktatásba, a mi nőség nem fog javulni. Többet nem szólalok meg, a véleményemet akkor is fenntartom, ha ön válaszol nekem. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Hoffmann Rózsa képviselő asszony. Arató Gergely államtitkár úrnak adom meg a szót, kettő percben. ARATÓ GER GELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, most tértünk vissza a vitának arra a szakmaiságára, ahol már érdemes talán szót váltani tartalmi kérdésekről is. Engedjék meg, hogy csak egy rövid megjegyzést hadd tegyek. Nem vitatja senki, hogy itt nem valamilyen valós igényről lenne szó, én magam is tanítottam úgy, hogy volt napi hét órám, és tudom jól, hogy ez kutya kemény, és nyilván mindannyian tudjuk, akik pedagógusok vagyunk itt a t eremben - vagyunk jó páran , hogy milyen erőkifejtést, szellemi és időnként fizikai erőkifejtést igényel egy hosszú tanítási nap. De most nem erről beszélgetünk, és azt hiszem, itt van talán köztünk vita. Mert miközben egyetértek a képviselő asszonnyal ab ban, hogy a kiváló pedagógus a legfontosabb erőforrás, és azzal is egyetértek, hogy ezt az erőforrást kellene mozgósítani, de azt is mondom, hogy éppen ezt az erőforrást vesztegetjük el akkor, ha olyan állapotban hagyjuk az oktatásügyet, amilyenben ma van, és nem most alakult ki ez az állapot. Arról elvitatkozhatunk, hogy ki mit próbált jót tenni és javítani ezen a helyzeten. Lényeges változást nem tudott elérni egyik kormány sem az elmúlt tizenöt évben vagy akár mondhatnék többet is, de régebbre nem emléks zem vissza, de mondjuk azt, hogy az elmúlt háromnégy kormány nem tudott ebben lényeges változást elérni. Ma ugyanis a magyar közoktatást ugyanaz jellemzi ebből a szempontból, mint mondjuk, a nyolcvanas években jellemezte. Sok pedagógus van, mindenfajta ne mzetközi összehasonlításban, ugyanakkor alacsonyak a fizetések, alacsonyak a teljesítménykövetelmények, és alacsony a tanított óraszám is átlagosan. Mert lehet azt felvetni, hogy egyébként mennyi többletfeladata van a pedagógusnak - de biztos, hogy a pedag ógussal kell elláttatnunk egyébként adminisztratív feladatokat vagy akár szociális feladatokat az iskolában? És biztos, hogy aze a megoldás, hogy most akkor mondjuk azt, hogy minden pedagógus olyan rengeteg órát dolgozik, mint amennyit Pettkó képviselő úr mondott, vagy esetleg mondjuk azt, hogy az a pedagógus, aki tényleg ennyit dolgozik, annak megfizetjük a munkáját, de nem adjuk oda ugyanezt a béremelést, ugyanezt a juttatást annak a pedagógusnak, aki megtartja a kötelező óráját, és utána hazamegy? (Az e lnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Muszáj differenciálni, mert így lehet tartalékokat mozgósítani úgy, ahogy a képviselő asszony is szeretné.
