Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
268 Azt tudom mondani, hogy a kormánykoalíció pártjai és maga a kormány is a következő években nyugo dtabb, de határozott, a fennálló igazságtalan viszonyokat megváltoztató politikával tovább fogja vinni az ország ügyét, hogy naggyá tegyük Magyarországot. Ebben gáncsoskodás, személyes sértegetés, odamondogatás, politikai hókuszpókusz nem állít meg. Csak e gy számít: Magyarország, hogy nagyobbá és erősebbé tegyük. Eszerint fogunk kormányozni a jövőben is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) (13.30) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. A Házsz abály értelmében a frakcióknak 55 perces lehetőségük van reagálásra. Elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, frakcióvezető úr. (A Fidesz és a KDNP képviselői közül többen visszatérnek az ülésterembe.) DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Miniszterelnök úr azt mondta, hogy minden erőfeszítésük arra irányul, hogy ez az ország ismét egy lendületben lévő ország legyen. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy ez 2002ben egy lendületben lévő ország volt. Az önök ötéves kormányzása juttatta el oda ezt az országot, hogy most önöknek azon kell gondolkozniuk, és ahhoz kell tőlünk segítséget kérniük, hogy hogyan váljék ez ismét lendületben lévő országgá. (Varju László: Nem igaz!) Még egy megjegyzést engedjenek meg! Miniszterelnök Úr! A demokrácia nem az a politikai rendszer, ahol az állam irányítóit és az állampolgárokat a szülőgyermek viszony jellemzi. Ez a tekintélyelvű diktatúra. Sajnála tosnak tartom, hogy ön ezeket összecseréli, bár érthető bizonyos szempontból, de demokráciában politikusok és adófizető állampolgárok között nem szülőgyermek viszony van, hanem itt egyenrangú emberek vannak. Itt nem a szülők mondják meg a gyerekeknek, hog y mit kell csinálni, hogy most erőfeszítést kell tenni, hanem egy köztársaságban - amire ön olyannyira szeret hivatkozni - az egyenrangú állampolgárok megvitatják. Méghozzá úgy vitatják meg, hogy azok a pártok versengenek a bizalmukért, amelyek lehetőleg a választási kampány során nem titkolják el a terveiket kormányzásuk időszakára, vagy legalábbis nem vádolják meg a másikat hazugsággal, ha olyan tervekről számolnak be önöket illetően, mint amiről a Fidesz: tandíj, vizitdíj. Ugyanis a tandíjat és a vizitdí jat önök nem azért vezették be, mert igazságosabbá akarják tenni a rendszert. Azért vezették be a tandíjat meg a vizitdíjat, mert a konvergenciaprogram miatt erre szükség van. Azért van szükség erre a konvergenciaprogram miatt, mert az az euró, amelyről 20 02ben még úgy tűnt, hogy 2006ban vagy 2007ben esetleg bevezethető lesz - (Göndör István közbeszólására:) önök mondták, László Csaba mondta; sajnálom, hogy Göndör István nem figyelte akkor a saját pénzügyminiszterének megnyilvánulását , mára valahol fén yévekre van tőlünk, vagy legalábbis nem tudjuk, hogy egészen pontosan mikor fogják bevezetni. Való igaz, most hét végén az Európai Unió tehetett és tett egy jelentős lépést az erős Európa irányába. Erős Európa azonban csak erős Magyarországgal létezhet. Ma gyarország azonban ma megosztott és gyenge. Olyanok a jövedelmi különbségek ezen a héten, illetve egy héttel ezelőtt megjelent adatok alapján, amelyekkel az 1995 és 2005 közötti időszakban megelőzött minden más OECDtagállamot, és amelynek eredményeként a magyar társadalom szociálisan az egyik legmegosztottabb társadalom a világon. Mondhatnánk, hogy ilyenkor súlyos hiba bevezetni a piaci elvet az egészségügyben. Mondhatnánk, de nem vagyunk ezzel egyedül, hiszen 1998ban ezt mondták önök is, szocialisták. Id ézem: “Fel kell lépni az üzleti biztosítókkal, a járulékbevételeket konkurens magánbiztosítóknak történő átadási tervekkel szemben.” Önök írták, akkor még baloldaliként így gondolták. De az önök miniszterelnöke is így gondolta még másfél évvel ezelőtt, ami kor az Útközben című könyv 76. oldalának - az újságírók kedvéért: megjelent a Napvilág Kiadónál - alján a következő olvasható:
