Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
265 polgárainak: ti vagytok a siker kulcsa. A ti teljesítményetek az, amelynek a talapzatán ez az ország nagyobb lesz. Magyarország az elmúlt egy évben kétfajta állítással találkozott. Találkozott azzal a biztató és ösztökélő szóval, amely azt mondta, h ogy muszáj változni. Nem beszélni kell a változásról, hanem meg kell azt tenni. A változások arról szólnak, hogy hogyan fog az ország gyorsabban haladni előre, hogyan lesz majd a teljesítménye többet érő, hogyan tudjuk közös javainkat jobban elosztani, hog yan fogjuk saját magunk szolgálatába állítani azokat az intézményeket, amelyek itt vannak körülöttünk. Nem tagadom, minden gond és minden konfliktus ellenére a kormány mögött álló pártokat alapvetően az a közös meggyőződés fűti, hogy ha Magyarország erős a kar lenni, ha Magyarország sikeres akar lenni, ha Magyarország meg kíván felelni annak az álomnak, amely itt van több mint 80 év óta mindegyikünk zsigerében és genetikájában, hogy újra naggyá tenni a nemzetet, ahhoz változtatni kell. Naggyá tenni a nemzete t nem úgy lehet, ahogyan gondolták ezt nagyon sokan az előző évszázad közepén. Arrafelé nincsen út még egyszer, rendkívüli módon fájlaljuk, nehezen is éljük meg. Naggyá tenni a nemzetet csak úgy lehet, ha minden, amit csinálunk, arról szól, hogy hogyan les zünk mi jobbak, mint mások, hogy hogyan működtetünk jobb és igazságosabb egészségügyet, oktatást, szociális és munkaügyi rendszert és igazgatást. (Podolák Györgyöt a jegyzői székben Nyakó István váltja fel.) Aki azt mondja, hogy nem kell mást csinálni, hag yjuk a csudába, majd több pénzt beteszünk valahonnan, hogy honnan, azt nem mondjuk meg, az ugyanúgy viselkedik, mint az a szülő, aki azt mondja: ugyan, fiam meg lányom, hagyd el, nehogy fennmaradjál éjszakáig, nehogy erőfeszítést tegyél! Randevú, elindulni a fiúkkal a kocsmába, az a te igazi dolgod! Én azt mondom, hogy nem így van. Nem így van, ahogyan nem ezt teszem a saját gyerekemmel, ahogy nem ezt tanácsolom senkinek sem, mert azt mondom, hogy meg kell vívni ezeket a küzdelmeket a gyerekekkel, és muszáj azt mondani saját nemzetemnek és hazámnak, hogy nem így van. Le lehet beszélni az országot arról, hogy erőfeszítést tegyen. El lehet hitetni az országgal azt, hogy nincsen szükség az ő 300 forintjára. Én meg meg kell hogy kérdezzem az ország vezetőjeként: és tessék mondani, ki fogja kifizetni a számlát?! Tessék mondani, a 2005ös egészségügyi kasszában hiányzó 500 milliárd forintot ki fogja kifizetni? Mondjuk azt az embereknek, hogy nincs rá szükség? Beszéljük őket le erről? Mondjuk azt a magyar felsőoktat ásnak, amely magyar felsőoktatásból egyetlenegy intézmény nincsen benne Európa első száz legjobb felsőoktatási intézményében, hogy nem kell erőfeszítést tenni? Hogy az egész csak pénzről szól? Nem hazugság ez? Nem az nyomorítja meg az országot, aki azt mon dja neki nap mint nap, hogy tőletek nem kell erőfeszítés? Hogy az a kormány, amelyik pedig azt mondja, hogy muszáj hozzányúlni az igazságtalansághoz, muszáj hozzányúlni a fenntarthatatlansághoz, muszáj hozzányúlni ahhoz a rendszerhez, amelyben a szegény sz egény marad, a gazdag meg gazdag, nem az a kormány érdemel böcsületet és figyelmet? De azt gondolom, hogy igen. De azt gondolom, hogy igen! Sok dolgot tettünk az elmúlt egy évben. Ezek nem voltak konfliktus nélkül, tudom. Egyetlenegy gondolat hatotta át mi nden lépésünket: naggyá tenni a nemzetet. Naggyá tenni pedig csak egyféleképpen lehet: közös erőfeszítés árán. És mélyen hiszem azt, hogy azoknak a politikusoknak és annak a kormánynak van igazsága, amely erőfeszítésre hívja a hazáját, amely azt mondja, ho gy küzdjél meg azzal, ami miatt Magyarország lendületét vesztette, amely mögött egyébként ott volt a szociális jótétemény adásának hosszúhosszú szándéka, de az is kiderült, hogy ennél több kell, hogy az igazságtalanság és a fenntarthatatlanság mélyen kódo lt a struktúrákban. Vane erről véleménye azoknak, akik nemet, nemet és nemet mondanak mindennap? Nincsen. Azt mondják, hogy az a változás, hogy nem változtatunk semmit. Én pedig nem ezt mondom. Azt mondom a kormánypártok széles körének támogatásával, hogy aki modern Magyarországot akar, ha úgy tetszik, polgári Magyarországot akar, annak szembe kell menni az itt maradt igazságtalanságok és privilégiumok sokaságával. Tessék megmondani, mitől igazságos az, hogy Magyarország II. kerületében, a Rózsadombon, töb b és jobb minőségű egészségügyi szolgáltatást lehet kapni, mint,
