Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
266 mondjuk, Battonyán?! Tessék megmondani nekem! Tessék megmondani, hogy mitől igazságos az, hogy Magyarországon a pénzünket kórházi épületekre és ágyak fenntartására költjük, és nincsen elegend ő modern diagnosztikai berendezésünk!? Erre nem lehet azt mondani, hogy adjunk több pénzt. Ki az, aki meg fogja szavazni ebben a Házban, hogy több és magasabb legyen az adó? Ki az? Az pedig egy ócska politikai szöveg, hogy tessék kevesebbet költeni irodabú torra! Ugyan, kérem szépen! Ugyan, kérem szépen, aki ezt mondja, az nem érti, hogy hogyan működik az ország. Lehet lázítani a hallgatókat a tandíjjal szemben, de muszáj azt mondanom önöknek, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora mondja nekem, hogy jövőre a legjobban tanuló diákjaink, azok, akik nehéz sorból jönnek, annyi támogatást tudnak kapni, amennyi egy kezdő tanársegédnek vagy adjunktusnak a fizetése. Annyit, hogy a diákok a rektorokkal és sokakkal másokkal elfogadják azt, hogy össze kell nyitni az e ddig államinak gondolt és eddig fizetősnek és magánfenntartásúnak gondolt felsőoktatást, mert az igazi igazságtalanság az, hogy az ingyenesnek gondolt felsőoktatásban Magyarországon szinte elvétve lehet csak találni olyan gyereket, aki alulról küzdötte föl magát. (13.20) S közben kéthárom pont eldönti a gyerek sorsát hosszú távon. Ha van tisztességes nemzeti és szociális program, ha van olyan program, amely arra törekszik, hogy a magyar felsőoktatás ne egyszerűen csak diplomát adjon, hanem hosszú távon ver senyképes élet lehetőségét, egy sikeres jövő lehetőségét biztosítsa, hogy a magyar felsőoktatás előbbutóbb ott legyen Európa legjobbjai között, akkor az a felsőoktatási program az, amelynek a legutolsó törvénymódosítási részleteit a teljes magyar felsőokt atás támogatta. És abban ott van a tandíj. Azt mondani, hogy tudjátok mit, összekacsintunk, nincsen szükség a ti pénzetekre, közben pedig elmenni a mellett a tény mellett, hogy három pont különbséggel a Közgázon eldőlhet, hogy kinek kell több mint félmilli ót fizetni ugyanazért a kurzusért - több mint félmilliót! , a másik, akinek három ponttal többje van, és bekerül, az pedig úgy tesz, mintha neki ingyenes lenne a felsőoktatás. És közöttük alig van egy segédmunkás gyerek. Mi az igazi hazugság? Az, hogy ezt a befizetett pénzt a gyerekek 50 százalékban visszakapják ösztöndíjra? Nem! Ez a tisztességes és felelős magatartás. Miközben részletekről vitatkozunk itt, ebben a Házban, lassan elhomályosul a végső nagy szándék, hogy egy igazságos, változásra képes orsz ágot teremtsünk. Azt olvasom éppen a mai nap egyik havilapunkban az egészségügyről szóló elemzés részeként, hogy Magyarországon azt, hogy hány szülés van egy napon, jelentősen befolyásolja, hogy a hétnek melyik napjáról beszélünk. Vasárnap úgy adódik, hogy 2030 százalékkal kevesebb szülés van, mint pénteken. Mit gondolnak önök? A Teremtő így alkothatta meg ezt a csodálatos emberi nemet? Pénteken többet szülünk, mint vasárnap? Vagy esetleg elgondolkodunk azon, hogy valami itt nem stimmel? Mondják, egyetlene gyszer ebben a Házban, akik privilégiumok ellen beszélnek, megkérdeztéke azt, hogyan van, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon már az is valahol máshol dől el, hogy melyik nap születik a gyerek?! Hát ha van igazságtalanság, ha van itt ebben az ügyben va lami, amit meg kell nézni, akkor például ez az. Miközben 300 forintos vizitdíj ellen lázítják az országot, megkérdeztee tőlem bárki is ebben a parlamentben, miniszterelnök úr, mit gondol arról, hogy manapság ára van szinte mindennek, ami a kórházban törté nik és amit zsebből kell fizetni; hogy a legnagyobb nyomorúság, hogy az ember először nem azzal foglalkozik, hogy mi a baja, hanem hogy megtudja a kórteremben ott fekvőktől, hogy mennyit kell érte fizetni? Akik itt le akarják törni a privilégiumokat, akik plebejus politikát hirdetnek, akik neki akarnak menni mindennap az új arisztokráciának, azok egyetlenegyszer is felemeltéke a szavukat amiatt, hogy ma a magyar egészségügy legnagyobb igazságtalansága itt van közöttünk, hogy az egyiknek milliós jövedelem j ut, feketén és adózatlanul, kiszolgáltatottságba taszítva egyébként szinte mindenkit, aki kórházba kerül, aki nem tud adni, az pedig szégyellje magát, hogy nem tudott adni, és mindezt a jövedelmet pedig mérhetetlen egyenlőtlen módon osztva szét az orvosok, az egészségügyi ápolók között - mondta valaki, hogy ez tarthatatlan?
