Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
198 napirendnél úgyis fogunk tárgyalni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényről, ezek együtt kezelve adják meg ennek az ágazati stratégiának a jellegét. Köszönö m a kormány előterjesztését, és azt is, hogy augusztus végéig gondolkodási időt kaptunk erre. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt az időt használjuk is ki annak érdekében, hogy ezekből a törvényekből, amit lehet, azt most hozzuk ki. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának, Karsai Péter képviselő úrnak adom meg a szót. KARSAI PÉTER , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Oly sok fela dat és oly nagy elmaradás van a magyar törvényhozásban általában a föld és különösen a földtulajdon kérdésével kapcsolatban, hogy minden ilyen irányú kezdeményezés kapcsán nagy várakozással fordulok a kezdeményezés irányába. Az a várakozás tölt el, amely m inden, évek óta rossz irányba haladó ügy láttán, hogy talán most végre történik valamilyen ígéretes elmozdulás. Hiszen felsorolni is nehéz, mennyi olyan kérdés van, amely európai szintű megoldást kíván. A legnagyobb problémákat a vak is látja, sőt olykor m intha még a tárca is kezdene ráébredni, hogy kevés az idő, sok a feladat, és a lényegi kérdésekben még érdemi koncepció sincs, anélkül pedig ugyan hogy is kezdenénk az apró munkához. Gráf József agrárminiszter úr maga jelentette ki a minap a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy 2011 után külföldi magánszemélyek kezébe játsszuk át a hazai termőterületet, mert nincs reális esély arra, hogy el lehessen érni Brüsszelben a külföldiek tulajdonszerzését tiltó, ma még hatályos moratórium hároméves, 2014ig tartó me ghosszabbítását. Ilyen helyzetben egy normális országban azonnal hozzákezdenének egy olyan munkához, amely a földtulajdonnal és annak használatával kapcsolatos nemzeti stratégia alapját képezhetné. Ígéretes címekkel lehetne mindezt megcselekedni: a földtör vény módosítása és a magyar termőföld védelme. Ezen címek alatt mi most mást tartunk a kezünkben, más anyag fekszik előttünk. A címétől függetlenül, ha a lényegét emeljük ki, akkor ez az anyag a sajátos magyar földhasználat büntetőfejezetekkel kiegészített kódexe, kis szarkazmussal élve: egy sajátos büntető földtörvénykönyv. A koncepció: hogyan lehet illetékről átkeresztelt díjakat beszedni, meg aztán hogyan lehet alaposan megbüntetni azt a földhasználót, aki nem naprakész a mai magyar törvénydzsungelben? T ekintsünk el most attól, hogy mekkora fizetési kötelezettség hárul arra, aki akár fejlesztés, akár bármi más céljából pályázik, és így minden állomáson, minden kis és nagy hivatal előtt igazolnia kell a földje használatát. Vegyünk azonban észre, hogy ez a szép nevű szisztéma - idézem : a “földhasználati eljárás igazgatási szolgáltatási díja” mennyivel kerül többe, mint a másfél évtizede eltörölt földadó. De ne tekintsünk el attól, hogy a törvény nem kínálja fel a fizikailag egy tömbben, együtt használt föl drészletek egyesítésének és egységes nyilvántartásának lehetőségét, ez volna ugyanis az a forma, amely valódi lehetőséget, könnyítést, valami kis enyhítést adna a földhasználónak. Milyen szép és normális lehetőség lenne, ha a közhiteles magyar földnyilvánt artás egységesülne, átjárhatóvá járna a MEPAR rendszerével! Így most ma a termelő, földhasználó szerzési, örökségi s a többi illetéket a törvényben kacifántosan megnevezett ingatlanügyi hatóság nevű földhivatal nyilvántartása után fizet, a támogatást, pont osabban a támogatások egy részét a MEPAR adatai után kapja. A két nyilvántartás azonban nem egyenlő adatokat tartalmaz, nem vethető össze. Az egyik hivatal ezt követeli meg, a másik azt. Ugyanabban a táblában, ugyanabban a parcellában, ugyanazon a darabka földön mind a kettő büntet, ha az egyébként gyakorta a valóságot kényszerből nem fedő adatokat a gazda, mondjuk, összekeveri.
