Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
160 Akkor jött a Rákosirendszer, amelynek fontos célk itűzése volt, hogy az autonóm szervezeteket és a másként gondolkodó embereket nem tűrte meg a rendszerben, elsősorban persze az egyházakat. És az egyházi iskolák rendszere, mint említettem, ez közel ötezer iskolát tett ki, számára egy útból elhárítandó aka dály volt. Ennek persze voltak előzményei is, amelyben a szocialista rendszert megalapozó marxistaleninista nevelés kizárólagosságát próbálták megvalósítani. Ilyen volt a tankönyvpiac monopolizálása. A körzetesítés sajátos jelenség volt, ez a szabad iskol aválasztás megszüntetését jelentette, hiszen kötelező volt a körzeti iskolába iratkozni. Egységessé tették a rendszert az általános iskolák bevezetésével. Ez segített a kisiskolák megszüntetésében. Az érv ismerős: azok a kistelepülési iskolák, amelyek kise bb létszámmal dolgoznak, kevésbé színvonalasak - mondták már akkor is. Pedig pont az egyházi iskolák színvonalával, működőképességével semmi probléma nem volt. Mi történt? Egy sajtóhadjárat előzte meg ezt az akciót, majd jött Pócspetri esete, egy kreált es eményről van szó, és akkor megszületett ez a bizonyos XXXIII. törvény, akkor Ortutay Gyula volt a kultuszminiszter. Ha ezeket az eseményeket szemléljük, akkor nem tudunk eltekinteni attól, hogy néhány mondat erejéig a mai helyzetre ne vessünk pillantást, é s ne tegyük szóvá. Beszélhetnénk itt is a felsőoktatás helyzetéről, a támogatások visszafogásáról, a kutatásfejlesztésre fordított források csökkentéséről, de azt hiszem, hogy a szervezetben okozott kár, illetve a pedagógiai eszközök megváltoztatása még i nkább említést érdemel. Pont a direkt és indirekt eszközökkel történő kisiskolai megszüntetések okozzák az egyik legnagyobb veszteséget, másrészt pedig a pedagógiai eszközökben, amit talán egy mondattal úgy foglalhatnék össze, hogy az iskolai rend fellazít ása. A tanár tekintélyének megvédése, a rend megőrzése nélkül nincs pedagógiai munka. Nem poroszos iskolákról álmodozunk, hanem egy minimális, normális rendről, amely fellazításának tanúi vagyunk ma az iskolákban. És akkor még nem beszéltem a pedagógusok r eálbércsökkenéséről vagy az alapfokú művészeti oktatás támogatásának csökkenéséről. Optimizmusom azt mondja, hogy kétségbeesni nem kell, mert ahogy túlélte a magyar iskolarendszer, bár komoly sérülésekkel Rákosi idejét, ugyanúgy túl fogja élni ezt az idősz akot, de biztos, hogy jobb lenne, ha sérülések nélkül úsznánk meg ennek a ciklusnak a végét. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólal ni. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr megemlékezése mindenképpen indokolt volt, hiszen aligha kétséges, hogy milyen károkat okozott az a faj ta politikai indíttatású változás, amelyik egy lépésben, megfelelő átmenet biztosítása nélkül szüntette meg az egyházi oktatást '48ban. Nem kétséges, hogy képviselő úr megemlékezése azért is fontos, hiszen ennek a folyamatnak, ennek a döntésnek számos kiv áló pedagógus lett ilyenolyan módon áldozata, elszenvedője, akit választás elé állítottak, hogy egyházi kötődését vagy az oktatáshoz való kötődését tartja meg. És akárhogy is választott, ez mindenképpen mély nyomokat, mély sérelmeket hagyott benne. (9.20) Ugyanakkor az aktualizálással mindig óvatosan kell bánni, sosem szerencsés az, ha más történelmi szituációk más helyzeteivel próbálunk párhuzamokat vonni. Ilyenkor bizony gyakran már a történelmi emlékezet is megbicsaklik, és példá ul elfeledkezik az Eötvösféle népiskolai törvényről, elfeledkezik arról, hogy mekkora előrelépés volt az, amikor megjelentek a községi állami népiskolák, vagy éppen elfeledkezik arról, hogy az oktatás világivá válása Európa szinte minden országában beköve tkezett, igaz, nálunk szerencsésebb történelmű országokban hosszú folyamatban, olyan folyamatban, amely új és új egyensúlyokat keresett két nagyon fontos szempont, a szabad
