Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KARSAI PÉTER (MDF):
161 vallásgyakorláshoz való hit, és ennek részeként az egyházi oktatáshoz való jog, és az állam egyetemes felelőssége között. Olyan egyensúlyok alakultak ki Európa minden országában - hol itt, hol ott, hol ezen az egyensúlyi ponton, hol egy másikon , amelyek valamifajta szerves együttműködést, szerves együttélést alakítottak ki az állami ok tatási rendszer, az állam oktatási felelőssége és az egyházi intézmények között. Azt gondolom, hogy az elmúlt 15 évben a magyarországi egyházi oktatás, az ehhez járó törvényi szabályozás olyan irányba indult el, amely lehetővé teszi ennek az egyensúlynak a kialakítását és a megtartását. Lehetővé teszi, mert olyan elveken alapul, amelyek minden szülő számára biztosítják azt, hogy dönthessenek, hogy kívánjáke a saját gyereküket egyházi oktatási intézménybe járatni, és lehetővé teszik azt, hogy azt a szülőt, aki egyházi oktatási intézménybe íratja a gyerekét, se hátrány, se pedig előny ne érje. Tudjuk persze, hogy a hétköznapokban sok a vitánk. Itt a parlamentben is sokat vitatkozunk azon, hogy az egyenlő finanszírozás elvét hogyan kell pontosan érteni. Sokat vitatkozunk azon, sokfajta nézet van arról, hogy az egyházi iskolák jelenlegi finanszírozásának módja és összege megfelele az egyenlőség elvének, vagy valamelyik irányban sérti. Hallunk olyan véleményt is, hogy túl magas ez a finanszírozás, meg olyan véle ményt is, hogy túl alacsony ez a finanszírozás. Azt gondolom, hogy amikor arról gondolkodunk, hogyan kell továbbfejleszteni ezt a fajta rendszert, hogyan kell megtalálni ezt az új egyensúlyt, akkor arra kell törekednünk, hogy minél egyértelműbb, minél vilá gosabb szabályokat alakítsunk ki. Éppen ezért tettünk javaslatot arra, hogy pontosan az oktatásfinanszírozásban dolgozzunk ki olyan szabályokat, amelyekkel elkerülhetjük azt, hogy minden évben súlyos viták folyjanak a parlamentben arról, hogy így vagy úgy kell számítani. Nem ez a helyes megoldás, ez egy rossz megoldás, amikor évi alkuk kérdése, hogy egyegy iskola milyen finanszírozásra számíthat. Legyenek egyértelmű szabályok, legyen egy olyan világos elszámolás, amely mindkét fél számára lehetővé teszi az t, hogy tudja, hogy pontosan mire terjed ki az állami finanszírozás, és ez az állami finanszírozás pontosan milyen feltételekkel jár. Szerintem ez a követendő, követhető út, és ez vezethet ahhoz, hogy azok az értékek, amelyeket az egyházi iskolák képviseln ek, megmaradjanak, megerősödjenek a magyar oktatási rendszeren belül, ugyanakkor ne lépjen fel olyanfajta kényszer, olyanfajta nyomás, amely azokat a szülőket is az egyházi iskolák irányába tereli, akik nem kívánják ezt az oktatást választani. Szerintem ez t az egyensúlyt kell megtalálnunk, mert ez biztosítja a szülők választásának lehetőségét, és ez biztosítja azt, hogy a magyar oktatási rendszer kiegyensúlyozottan fejlődhessen. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világos i Gábor) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Karsai Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: “Kormányátalakítás, karcsúsítás” címmel. A képviselő urat illeti a szó. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! A 2006ban lezajlott kormányátalakítás során az önálló belügyi tárca megszüntetése a takarékosság része volt, ma azonban már egyértelmű, hogy ennek egyben az áldozata is lett. Áldozata lett ennek az átgondolatlan lépésnek a rendőr ség, ezen keresztül pedig a közrend, a közbiztonság. A Magyar Demokrata Fórum már akkor is felhívta a figyelmet a rendészeti és az igazságügyi terület összevonásában rejlő veszélyekre, az őszi budapesti eseményeket követően pedig több alkalommal is határoz ottan kértük a miniszterelnököt a döntés felülvizsgálatára. A 2006 szeptemberében és októberében történt események súlyos, korábban nem tapasztalt problémákat vetettek fel a rendőrség működésével, irányításával kapcsolatban. A rendőrség
