Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
672 Én nagyon jónak tartom, és szintén szívesen ejtek néhány szót arról az országos oktatási integrációs hálózatról, amely nagyon sok megyét érintően, 43 bázisintézmény bekapcsolásával, ha jól számoltam, a társadalmilag hátrányos helyzetűek, különösen a roma tanulók oktatási integrációjának segítését célozza. Tudom, hogy ezek a bázisintézmények a hálózat keretein belül különböző szociális, kulturális, etnikai hátterű és eltérő fejlettségű gyerekek szegregációmentes oktatásának, nevelésének feladatát lá tják el és tűzték ki célul szakmai továbbképzésekkel, kiadványokkal, tájékoztatókkal. Ha jól számoltam, jóval több, mint egy tucat megyében, tehát az érintett magyarországi megyék nagyobbik hányadában működnek ezek az intézmények - Nógrád, Heves, Borsod, S zabolcs, Hajdú, Pest, Somogy, Tolna, a tanulmány pontosan tartalmazza ezeket , és még egyszer említem, 43 bázisintézménnyel a rendszeren belül. Jó dolog ez is, és ez is 2003ban induló program volt, szintén az Oktatási Minisztérium szervezésében. Hasonlóa n az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére további másik négy tárca bevonásával működik 2004. szeptember 1jétől, ha jól olvastam a tanulmányból, az Utolsó padból program, amely az indokolatlanul fogyatékossá minősített gyermekek arányának visszaszorításá t tűzte ki célul. Ezt is egy nagyon lényeges és fontos dolognak tartom, nagyon remélem, hogy a program eléri a célját, és az indokolatlanul fogyatékossá minősített gyermekek visszatérhetnek a normális oktatási rendszerbe. Talán a szakmámból következően, me g talán abból következően, hogy az előkészítésében is részt vettem, szívesen teszek említést a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban a 2003. évi CXXV. törvényről, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól. Én úgy gondolom, hogy ez korszakos jelentőségű törvény a magyar jogalkotásban. 2003. december 28án hirdettük ki, és harminc nappal később, azaz 2004 januárjában hatályba lépett ez a törvény, tehát még viszonylag rövid idő állt rendelkezésre azzal kapcsolatban, h ogy a törvényre vonatkozóan nagyon átfogó megállapításokat tegyünk, de már az elfogadása környékén is világosan lehetett látni és lehetett tudni azt, hogy a hátrányos megkülönböztetések legkülönfélébb fajtáira vonatkozóan, és így természetesen a nemzeti va gy etnikai kisebbséghez való tartozással, vagy az anyanyelvvel kapcsolatban - hogy most a jelentés szempontjából a két legrelevánsabb megkülönböztetési típust említsem - egy rendkívül nagy jelentőségű jogalkotási lépésnek tekinthető. Ez lehetőséget teremt arra, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság működésével a legkülönfélébb megkülönböztetésekre vonatkozóan hatékony jogorvoslati rendszert teremtsen. Önmagában maga a jogorvoslati rendszer egyegy konkrét ügyben is nagyon fontos, de azt hiszem, különösen annak a z üzenete fontos, hogy ilyen típusú jogalkotási lépésre szánta el magát Magyarország. Azt gondolom, hogy bármilyen európai mércével mérve is megállja helyét ez a törvény. (19.30) Két olyan kisebbség van, amelyre vonatkozóan nagyon szívesen tennék még említ ést. Teljesen önkényesen választottam ki ezt a két kisebbséget, semmi egyéb oka nincs, mint az, hogy Szombathelyhez, a választókerületemhez közel eső kisebbségekről van szó, ráadásul olyan két kisebbségről, amelyekkel nekem nagyon jó személyes kapcsolataim vannak, amiket nagyon fontosnak tartok. Akár a horvát, akár a magyarországi szlovén kisebbséggel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a környezetükben élő nem kisebbségi származásúakkal rendkívül jó kapcsolatban élnek, és egy nagyon fontos, színes elemét jelentik a társadalomnak. Jó, hogy ilyen kisebbségekkel is gazdagabbak vagyunk. Kezdem a kisebbikkel. A magyarországi szlovénok jóval kevesebben vannak, de ha ezt így kiejtem, akkor abban a pillanatban egy darázsfészekbe is nyúlok, mert azon a hét települé sen élők, amelyeket a jelentés is megemlít - nevezetesen, a Szentgotthárdtól délre lévő településeken élnek ilyen kisebbségek , azonnal kikérnék maguknak, hogy ők nem szlovének, hanem vendek. S ebben a pillanatban egy nagyon régi vitát elevenítünk fel, am i egyáltalán nem célom semmilyen tekintetben. Egy biztos, ha odamegyünk közéjük, akkor ők vendeknek tekintik magukat. Én nagyon jól ismerem ezt a hét települést, szívesen meg is említem őket, mert kuriózumnak tekinthetők: Alsószölnök,
