Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
618 Tisztelt Országgyűlés! Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a jogharmonizációs módosítások mellett kit erjed a törvények szabályainak olyan korrekcióira, amelyek nem halaszthatóak, ezért annak elfogadását javaslom és támogatom. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) (15.20) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kékkői Zoltán, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvényekkel az egyik legfőbb probléma, hogy azokba a kormányzat rendszerint érdemi, súlyos törvényi változtatásokat is beletesz, ahogyan most is tette. Miközben az előterjesztést a kormány a jogharmonizációs feladatok végrehajtásával indokolja, olyan tulajdonjogi és birtokpolitikai törvényi változásokat eszközöl, amel yeket az európai uniós joggyakorlattal és a tulajdonjog gyakorlásának alkotmányos alapjogával egyszerre ütköztet. Hogy itt bújtatott törvénymódosítási szándékkal állunk szemben, azt bizonyítja, hogy múlt kedden a törvényt előterjesztő FVMállamtitkár úr ez eket a tulajdonjogot érintő súlyos változásokat még csak meg sem említette. Pedig két törvénymódosításban, az erdőről és az erdő védelméről, tovább a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben is szerepel a tulajdonosokat közvetlenül érintő lényegi módosítás. Az erdőtörvény kapcsán az általános indoklásban szó szerint ez szerepel: “Az erdészeti birtokpolitikai koncepció részét képezi, hogy az erdészeti hatóság szakhatóságként elvárja, milyen feltételekkel adja meg az erdőte rület megosztásához a hozzájárulását.” Nos, a jelenleg hatályos 1500 négyzetméteres birtokméretet a mostani törvénymódosítás hússzorosára, 3 hektárra növeli, de még ültetvény esetén is tízszeresére, vagyis 1,5 hektárra változik a limit. Ezzel a módosítássa l az a legfőbb probléma, hogy lobbiérdekeket képvisel, hiszen a limit alatti tulajdonhányaddal rendelkezők - ne feledjük, osztatlan közös tulajdonformáról van szó - a módosítás hatálybalépésének pillanatától tulajdoni értéksérelmet szenvednek. Még pontosab ban fogalmazva: a részleges kárpótlásként kapott erdőbirtok elértéktelenítéséről, a kárpótlás visszavételéről van szó. Ez a gyakorlat az Unió más országaiban elképzelhetetlen, mivel ott a birtokkoncentráció, vagy a mi megfogalmazásunkban birtokpolitikai ko ncepció úgy megy végbe, hogy a kisebb tulajdonnal rendelkezők érvényesíteni tudják a földpiaci árat. Vagyis a birtokpolitikai koncepció nem a tulajdonjog sérelmére történik. Tudjuk, látjuk, hogy a mostani 1500 négyzetméteres limit alatti résztulajdont soks zor egykét kosár fáért veszik el attól a tulajdonostól, aki nem tehet arról, hogy az erdőkárpótlást aranykoronában és osztatlan közösben kapta. A jogalkotónak a meglévő sajátosságokat figyelembe kell vennie, soksok tulajdonos elértéktelenedését nem szaba d egy szűk lobbi érdekei szerint kodifikálni. A törvényalkotás ennél a szocialistaszabad demokrata előterjesztésnél azért bonyolultabb dolog. Egy törvénynek a többféle érdek egyidejű érvényre juttatását kellene szolgálnia. A mostani törvénymódosítás csupá n egyetlen szempont mentén született, az erdők privatizációjának előkészítését szolgálja. Először koncentrálni a tulajdont, azután lobbinak átjátszani, mint ahogy ezt a “földet életjáradékért” program kapcsán keserűen megtapasztalhattuk. Pedig akkor is elő re láttuk és néven neveztük a bújtatott szándékot. Itt ülnek azok, akik akkor hevesen tagadták felismerésünket, és ugyanők most éppen a NFAnál koncentrált nemzeti földvagyon elorozásán ügyködnek. Ugyanakkor már készítik elő az állami erdők átjátszását is, miközben a kistulajdonosoknak mindig csak a piaci érték töredékét fizetik, természetesen jogszerűen, hiszen mindig a jogalkotással kezdődik a kifosztás. Akkor életjáradék helyett segélyt folyósítottak, most pedig az erdő piaci ára helyett tűzifát adnak ma jd. A tulajdonosi jogok
